Kultúrtörténet I.

Szomorú dolog az, hogy sokakat  nem érdekli a történelem, még a sajátjuk sem. Libanonban ezt kiváltképp érzem. Szerintem kevesen tudják, hogy mi minden történt itt, ezen a földön, a környező területen. Kezdjük pl. egy nagyon régi sztorival, amikor Ábrahámnak megjelent Gábriel arkangyal azzal az üzenettel, hogy hamarosan megszületik a várt fia, Izsák. Ábrahámnak két felesége volt: Sára és Ketúra. Ketúrát Sára halála után vette el, akitől hat fia lett (bár ez vitatott és Ketúra származása is igen ködös mind a teólógusok, mind a történészek számára). Ám, mielőtt még megszületett volna a várva várt Izsák, Ábrahám "meglátogatta" Hágár sátrát, Sára szolgálólányáét, az utóbbi beleegyezésével. Ebből a voyage nocturne-ből, az éjszakai kalandból, született Izmáel:

"Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevű egyiptomi szolgálója.

Sárai így szólt Ábrámhoz: "Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok." Ábrám megfogadta Sárai tanácsát.

Sárai, Ábrám felesége, tehát fogta egyiptomi szolgálóját, Hágárt, s amikor Ábrám már 10 éve lakott Kánaán földjén, feleségül adta férjének, Ábrámnak.

Ő együtt volt Hágárral, s ez fogant. Mikor azonban észrevette, hogy fogant, úrnője kicsinek tűnt szemében.

Sárai ezt mondta Ábrámnak: "A velem történt jogtalanság visszaszáll rád. Neked adtam szolgálómat, de most, amikor tudja, hogy fogant, kicsi lettem a szemében. Az Úr legyen bíró köztem és közted."

Ábrám így felelt Sárainak: "Szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit akarsz." Sárai tehát olyan keményen bánt vele, hogy az megszökött tőle.

Isten angyala egy vízforrásnál talált rá a pusztában, a Sur felé vezető úton levő forrásnál."

(Ter, 16:2-7)

***
És ezen csonka bejegyzéssel véget is érne a blogom vezetése. Nem így szándékoztam ugyan cselekedni eredetileg, de mégis van némi szimbolika a dologban: ez volna a századik bejegyzésem.  A Kultúrtörténet-et eredetileg egy ciklusnak szántam, amelyben meghatározó közel-keleti személyekről, történelmi, sorsdöntő helyekről számoltam volna be. Szerettem volna pl. Leila Khaledről írni, aki Tyrben született és a világ úgy ismeri őt, mint az első palesztín női terroristáját (három repülőjáratot is eltérített).

Na most, ez mind nem lesz már "papírra" vésve.

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.

2014. július 16-án, váratlan és egyben tragikus körülmények közt elvesztettük az iker kisfiúnkat, akinek 14-én adtam életet. Vele együtt mi is meghaltunk.
Egyedüli fénycsóvánk most a kislányunk, aki szép, egészséges és sok erőt ad mindkettőnknek, a férjemnek és nekem, az életben maradáshoz. Senkinek nem kívánom ezt a fájdalmat, amin most keresztülmegyünk. Mély, pusztító érzés.

Libanon sok szépet adott nekünk. Két gyönyörű gyermeket, akik úgy hasonlítottak egymásra mint két tojás, mégha különböző nemüek is voltak. Sajnos az élet azonnal elvette tőlünk az egyik csodánkat.

Létezik-e Isten? Minden bizonnyal igen. De nem bánik mindenkivel egyformán.

Bucsú Libanonból,
magyar.narzsil