Ma van pontosan két éve és négy hónapja, hogy Brunokám elment. Délelőtt. És úgy döntöttem, hogy az emlékére ismét írok. Rajzolni is újrakezdtem. A húgának, mert imádja az állatokat, és egyik legkedvesebb közös időtöltésünk (a sok közül) az, amikor együtt rajzolunk. Ígyhát kilószámra gyártom a krokodilokat, a dinókat, az oroszlánokat, kígyókat, gorillákat... és természetesen a "katkókat".
In medias res.
Pick of the day: egy rendkívül jóképű katona rám mosolygott az Agia Palaskevin (közelünkben lévő park - a maratoni hőst erre repítette útja Kr.e.490-ben. Akkor még nem volt ott a Starbucks). Valószínűsítem, hogy szolgálatról jött haza, mert Nála volt a felcimkézett pereputtya. Továbbá feltételezem, hogy amiatt volt szolgálatban, mert tegnap erre járt... Barack Obama bácsi. A görög kormány tartott az anarchista tüntetőktől, attól, hogy merénylet és káosz lesz a fővárosban. Én, aki mindent tud, és a világ egyik legokosabb háztartásbeli, meg nem értett géniuszának tartom magam (...), megállapítottam, hogy itt bizony már káosz van, nincs mitől tartani.
Ezen Dzsovi nevetett.
Többeknek már írtam/mondtam, hogy igen komoly gazdasági válságban szenved az ország (amiről szinte semmit nem olvasni, hallani a hírekben - már "nem téma"; a világ szemei egyelőre Mosulra vetődtek*. Mégis izgalmasabb: fekete zászlók szép (érthetetlen) cizellált szöveggel, arcukat fekete sállal árnyékoló fegyveres férfiak egy tankon, amit kontráz egy amerikai osztagról beugró kép).
A közelünkben lévő boltban (Carrefour - csődött jelentett az országban és kivonul), amikor leáraznak egy terméket, akkor pillanatokon belül elkapkodják. Tegnap konkrétan "rajtakaptam" egy papit, aki az összes szárnyas betét berakta a bevásárlókosarába (csak azt vett). Pechére nekem is szükségem volt rá, így elkértem Tőle egy csomaggal. Viccesen hangzik ez így, de a helyzet szomorú. Nyilván, a turista alig lát ebből valamit. Én is úgy jöttem ide, mint a tudatlan, naív túrista: tengerpart, halacska, kék háztetők. Nyaralás két éven át. Hát annyira nem.
A görög kettő dolognak köszönheti azt, hogy már nem teljes anarchiában és nincstelenségben él. Avagy a jelenlegi helyzet még egészen "jó". Köszönet jár Merkel néninek, aki nagylelkűen lobbizott egy kedvező hitelsegélyért (és egyben azért, hogy mentse a görögországi német befektetési érdeket), és köszönet jár a görög szellemnek.**
Aki még nem látta a Bazi nagy görög lakzit, az nézze meg.
A görög mindent tud.
A görög maga a történelem, a kultúra.
A görög az idea.
A görög nagyképű és gőgös.
A görög idióta.
Idióta: (gör.), eredetileg minden egyén szemben az állammal, az ókori görög világban pedig mindenki, aki az államügyekben nem vett részt (magánember szemben az államférfiuval, tudatlan a tudóssal, laikus a szakértővel).
A görög tehát magára gondol. Az egyénre, az egora. Nemhiába az állami csőd: a mérhetetlen hitelek a jóléthez, a negyven éves nyugdíjkorhatár, a korlát nélküli költekezés. Hát most issza meg ennek a levét a görög.
Nem mondanám azt, hogy az emberek kedvesek vagy előzékenyek. Itt, a külvárosban nem tapasztaltam legalábbis. Nem állnak meg az autók a zebrán (és szószerint az út közepén állok a babakocsival). Nemhogy nem engednek előre, hanem gyorsan elémvágnak (egészen vicces néha, ahogy startol a nyugdíjas néni, hogy leelőzzön - konkrétan ma, a Zara Kids boltban). De volt olyan is, hogy mindenkit kiszolgált a pék, csak engem ne kelljen. Szerintem ez mind azért van, mert nagyon nem bírják megemészteni, hogy görög létükre most ilyen rosszul álljanak más tagállamhoz képest (a munkanélküliség 26%-os...).
Van a közelünkben egy hentes, mindennap nyitva a boltja. A férfi, patyolat tiszta fehér hentes köntösben árulja a nagy semmit. Nem túlzok: semmi nincs a boltban. Illetve ma volt: egy panirozott findus halacska. Mire megtettem a körömet, már az sem volt.
Hát ilyen a helyzet. És akkor most yasass.***
*Mosult most egy kis időre Trump bá' megelőzi.
**Az IMF is igen nagylelkűnek bizonyult. Természetesen érdek nélkül...
*** Szép napot! / Viszlát!
