Éjszakai "zörej"

Szomorú, sűrű látkép a főváros utcain 

Szombatról vasárnapra arra ébredtünk Giovannival, hogy szerinte esik az eső, míg szerintem már ismét korán álltak neki a közelünkben lévő építkezésnek. Hiába voltunk félálomban, hamar rájöttünk, hogy nem erről van szó. Hajnalban komoly fegyveres összecsapások zajlottak a városban, hozzánk egészen közel és ezt hallottuk. Közel két órán át le sem hunytuk a szemünket a sorozatos lövésleadasáok hallatán. Mi szerencsések vagyunk, a keresztény negyed abszolút centrumában élünk, azonbelül is egy kis utcában, amit sokan nem is ismernek. Az épület, aminek a 11. emeletén lakunk nem feltünő sőt, sokan nem is tudnak a létezéséről. Nemcsak azért fizetünk rengeteget albérleti díjnak, mert mindig van folyóvizünk és áramunk (ami még így is elmegy minden harmadik órában, de szinte azonnal vissza is kapcsol, lévén van generátorunk, amiért szintén többletet fizetünk), hanem azért is mert biztonságos övezetben élünk. Itt áldom is a óvatosságomat, hogy amikor férjem lakást keresett (ő akkor még a Hamra negyedben lakott), a lelkére kötöttem, hogy csakis a keresztény negyedben keressen kiadó lakást. Most már ő is nagyon örül a "bölcs" feleségének. 

Ahhoz, hogy a mi övezetünkben is fegyveres összecsapás történjék, ahhoz tényleg komoly bajnak kell lennie. De volt már ilyen és reméljük, hogy nem lesz többé, bár én ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok. 

Bejrút egy kisváros. Olyan tisztán hallottunk mindent vasárnap hajnalban, mintha csak néhány százméterre lenne tőlünk az egész. És légvonalban nem is volt annál sokkal több. Giovanni egyik munkatársának az ablakát be is lőtték. El lehet képzelni, hogy mennyire megrémülhettek főleg, hogy két kisgyerekük van. El is költöznek innét júniusban (jelzem, hogy az ő lakásuk egyenesen egy luxus épületkomplexumban van a szintén biztonságosnak mondható keresztény negyed kezdetén). Szerencsére az ablaküvegen volt fólia, így az ablak nem tört be teljesen, ám a lövedék mégis a nappalijukban landolt. 

Az összecsapást az örökös szír "konfliktus" váltotta ki (amit nem győzök elégszer hangoztatni, hogy voltaképpen egy polgárháború): a felkelő pártiak és a pro-Assad alawi síták egymásnak estek. Ez azért is borzalmas, mert lassan kiterjed a szír polgárháború Libanonra is. Ugyanis az idemenekülő szírek (1 és 2 millió között mozog a létszám) egy hányada itt folytatja azt, ami elől menekült a hazájából. Ehhez még meg kell említeni azt, hogy sok szírnek (de libanoninak is), Libanon még mindig nem számít önálló államnak, hanem úgy tekintenek eme kis területre, mint annó, azaz amikor még mindkét ország, Szíria és Libanon, francia mandátum alatt volt (1920-1946). Ez utóbbi egy nagyon kényes kérdes, mert ahhoz, hogy valamelyest megértsük a térség eseményeit, meg kell értenünk azt, hogy ők nem nemzetállamban gondolkodnak, hanemm elsősorban vallási közösségben. Ilyen értelemben, az ún. Nagy Libanon állama, már 1920. augusztusában létrejött, amikor Gouraud tábornok kikiáltja ennek a megszületését (igen kis területről van szó, ami voltaképpen a helyi maronita keresztény közösség semlegességére és védelmére szolgált - ezen területet hívják majd 1926-tól Libanoni Köztársaságnak). Ezzel egyidőben születik meg Aleppó állama, valamint Damaszkusz állama (1920. szeptember). Továbbá egy autonóm alawita terület is létrejön, amit francia mandátum alá helyeznek, és a drúz Djebel állam is megszületik ugyanezen év októberében. 

Nem kell sokat várni - nem egészen két évet -, hogy Aleppó, Damaszkusz és Latakia városa (szír kikötőváros) egyesüljön és létrejöjjön a Szír Föderáció - ne veszítsük szem elől azt, hogy ezen föderáció létrejötte nem valami hirtelen patrióta érzelemből fakad, hanem amiatt, hogy a francia mandátum ellen lépjen majd fel együttes erővel. Szépen, lassan tervelték ezt ki a szírek. Ezen föderáció létrejöttével új fővárost kell megjelölni : Homsz lett az. Ekkor Homsz még "kivülálló" volt, semleges. Ugyanis, figyeljük csak meg, hogy minden nagy történelmi város az, amelynek nemcsak stratégiai fontosságú az elhelyezkedése, hanem kiváló kereskedelmi útvónallal is rendelkezik. Ahol lendül a gazdaság, ott belső béke is van. 

1925. január elsejével, a sok kisállam megszületését követően Gouraud hadnagy kikálltja Szíria létrejöttét, ami magába foglalja Aleppót, Damaszkuszt és a teljes alawi közösséget. Damaszkusz lesz a főváros, de a franciák még mindig Bejrútból irányítják a két "országot". A szír-libanoni terület egészen 1946-ig lesz a franciák kezében, amikor elnyerik vegső függetlenségüket.

Relatíve békés időszak következik be Libanonba, egészen 1961-ig, a szír puccsig. A merénylet sikertelen lesz, de ettől kezdve állandó lesz a feszültség a két ország között, kisebb-nagyobb szünettel. 

A nagy polgárháborús időszal 1975-1990 között zajlik (ám ezt megelőzi, a "palesztín kérdés", ami szintén haborús állapotot követel). A polgárháború végével beáll az ország ujjáépítése, szír "felügyelet" alatt (1990-2005).

2005-ben Rafik Haririt meggyilkolják.

2006-ban Izrael támad. Újabb háború.

2007-ben Walid Eido parlamenti képviselő és fia egy bombamerénylet áldozata, Libanon ismét három hónapig véres harcok színhelye.

2008-... ismét "béke" van. Egy-egy bombamerénylet, fegyveres összecsapások... de a szír polgárháború kitörésével Libanon "békéje" igen törékeny. 

Voltaképpen nem csak szombatról vasárnapra estek egymásnak a felkelők és az Assad-pártiak, hanem már kedden. Ezért is voltak több helyen lezárva a főutak (legalább Giovanni korábban jöhetett haza, lévén el kellett hagyniuk az épületet) és esténként már lehetett hallani a lövéseket. De korántsem úgy, mint vasárnap hajnalban... ijesztő volt. Még a meleg takaró alól is.

-

1, "Al-Jazeera television said that the clashes broke out after a verbal dispute erupted between the rival forces." - mindig így kezdődik...

http://www.naharnet.com/stories/en/123548-one-killed-in-clashes-between-shaker-al-berjawi-supporters-salafists-in-beirut

2, BBC news

http://www.bbc.com/news/world-middle-east-26704350

Női szösszenet...szépségideál

Eleve közlöm, hogy férfi ne olvassa a mai bejegyzést, hacsak nem fölényes intelligenciával rendelkezik és nem akad fenn a női témákon, mint amilyen a divat, a smink és a kiegészítők (utólagos reklamációt nem fogadok el - leginkább F.M. barátomra vonatkozik ez).

Amióta munkanélküli vagyok (vagy "munkakerülő" azoknak, akik még az elvtársi időkben élnek) lejjebb adtam egy kissé a külalakot. Vagy csak "stílust" váltottam: kényelmes otthoni viselet, az imádott Reebock edzőcipőm és semmi smink. Nyilván, ha étterembe megyünk vagy, ha barátokkal találkozunk, akkor adok magamra, de már korántsem úgy, mint amidőn dolgoztam. 

(bár itt zárójelben megjegyzem, hogy a legnagyobb meglepetésemre "tudományos munkatárs" címen szereplek az néhai egyetemem honlapján - szóval, "annyira" nem is vagyok munkanélküli. És valóban, jelent meg újabb recenzióm, illetve serényen dolgozom a már szinte kész Opus-omon, amit talán még ki is adnak! Ennyit a fényezésről - nem, nem osztogatok majd ingyen példányt, mert tudom, hogy úgysem olvassa el majd senki. Ahogy Édesanyám roppant diplomatikusan fogalmazott annó egy megjelent irodalmi fordításommal kapcsolatban (amire tényleg nagyon büszke vagyok): "nagyon szépen írsz, de semmit nem értettem belőle. Miről is szól az egész?". Hát ennyit erről.)

Írtam már arról, hogy sajnos Bejrútban nincs nagyon tere a sétálási lehetőségnek. Persze, ott a Corniche a tengerpart mentén, meg most a kiépített biciklibérlő "parkoló-szerűség" nem messze tőle, de ezenkívül maradnak a plázák. Hát én is odajárok leginkább. Ott legalább biztosan nem üt el egy autó (ami viszont kifejezetten zavar, az a plaza előtt "állomásozó" kullancs-taxisoffőrök, akiknek meggyőződésük, hogy minden vásárló süket, mert vagy ötször mondják kb. másfél méterről Tőled, hogy "taxi, taxi, taxi". Ha erre nem reagálsz, akkor még közelebb jönnek és ugyanúgy folytatják. Én egyszer vissza is szóltam egynek, hogy "hallom őt, nem vagyok süket!". Természetesen ekkor előadják a sértődöttet és nekik áll feljebb. Így leírva nem tűnik zavarónak, de bizony nagyonis az). 

Na szóval, sétáim során néha-néha betévedek egy-egy boltba és rendre nem veszek semmit jó kis európai módra (ezt velem még Helme közölte, a néhai Body Garage edzője, akit P. kirúgott féltékenységből - a "gym" sztorik a kedvenceim! Ott tényleg mindig történik valami!). Nos, hova is térek be? Hát nyilván a helyi "Douglas"-ba, ami ABC shopping Mall név alatt fut (óriási a választék), a H&M-be, a Body Shopba és nagy ritkán az Accesorize-ba, illetve a Vera Modaba. Itt az a szokás, hogy azonnal kullogjon valaki mögötted, hogy bármit tartson Neked vagy vigye a próbafülkébe, vagy csak egyszerűen asszisztáljon. Nekem ez még mindig furcsa és rendszerint mondom, hogy csak nézelődöm, nincs szükségem segítségre, majd ha lesz, akkor szólok. Engem zavar, ha tőlem masfél méterre lógnak. Kifejezetten idegesít. 

És most térjünk a lényegre: lévén nem festem már magamat (vagy csak nagyon keveset, ahogy mindigis szoktam), többször megjegyezte a mindenkori eladó, hogy márpedig ezt és ezt a sminket ajánlja nekem, mert bizony karikás a szemem, látszik, hogy "bőven" harminc felett járok (anyád!) és, hogy jót tenne nekem a "pír". Az első ilyen "tanácsadáson" meghökkentem, hogy mégis ezt, hogy a fenébe gondolta az eladó? Akár még fel is jelenthetném. De persze nem itt. Ugyanis, ő tényleg jót akart nekem. Ott, abban a pillanatban, ahogy ránéztem az eladóra, majdnem kibuggyant belőlem, hogy "hát semmi esetre sem akarok úgy kinézni, mint Te!" - nekem úgy tűnt, mintha máz borítaná az arcát. Akkor inkább karikás szemmel járok az utcán, sőt még táblát is akasztok a nyakamba, hogy "bőven elmúltam harminc".

Lévén azóta ez többször előfordult velem, úgy döntöttem, hogy utánajárok annak, hogy mégis itt, Libanonban és általában a Közel-Keleten mégis mit tartanak "női szépségnek". Előre szólok: ellentmondásos. 

Mindenfelé böngésztem és a leggyakoribb szépségtanácsadás a "plaszitkai műtét" (erről is írtam már). Ezután következik (jóval kisebb arányban) az, hogy "használj krémet, ne dohányozz és igyál sok vizet". Megfigyeltem azt az elmúlt egy évben, hogy valóban korántsincs olyan választék a krémeket, a szappanokat, tusfürdőket illetően, mint otthon. Sminkből viszont annál inkább! Na, az itteni készletet még Ali Baba is megirigyelné, mert az ő kincses barlangja smafu ehhez képest!

Tehát, rule n°1: sminkelj (ha már túl vagy a műtéten)

Ezután, nagyon általános, hogy komolyan szőrtelenítenek. Hogy mit és mennyire, azt nem tudom pontosan, de én magam láttam, hogy a manikűrösnél cérnával (!) pödrik le a láb-, kar-, kéz- (ujjak), valamint arcszörzetet. Én is kipróbáltam egy kis karterületen... hát nem kellemes (és itt nem részletezem, hogy komoly vitámba került az, hogy nehogy leszedjék a karomon a szőrt! Szerintük csúnya, én szerintem meg jó így a szőke majomszőr!). A közel-keleti (általánosan arabnak vélt) gyanta közismert: a halawa-t csak meg kell melegíteni és már használható is. Fillérekbe kerül, tényleg kiválóan leszed mindent, de... már alig használják. Legalábbis itt nekem ezt mondták. Már csak a "nyugati" patronos gyantát használják, mert sokkal egyszerűbb és tisztább (azaz, nem ragad mindenütt). Én vettem halawat, meg is vagyok vele, de tényleg macerás. 

Nem gonoszságból, de tényleg szőrösek az arab nők abstart (és ezt megfigyeltem általánosan a mediterrán övezetben). Persze, én is az vagyok, meg minden nő az (főleg a korral és a terhességgel... oh, yeah!), de szerencsére szőke szőrszállal születtem. Szóval, nem véletlen, hogy nagyonis adnak a szőrtelenítésre, mert az bizony "nem szekszi", ahogy néhai kedves barátom mondaná (nem múlik el úgy nap, hogy nem gondolok Rá - és gyakran hangosan felnevetek, mert eszembejutnak kedves emlékek).

rule n°2: szőrteleníts

Megfigyeltem azt is, hogy szinte mindenütt kapni fehérítőkrémet. Fene tudja, hogy milyen ártóanyaggal van az tele, de mindenesetre sokan kenik magukra. Na most, az orrműtét, a mellnagyobbítás és a bőrfehérítés engem mind arra következtett, hogy az arab szépségideál leginkább az, hogy úgy nézzenek ki, mint az európaiak vagy az amerikaiak (akikre irigyek valahol, de ugyanakkor meg is vetik őket egy kicsit - mármint a nők). Csakhogy az erurópai nő számára a szépség a "kevesebb, néha több" elven működik. Konkrétan egy francia női magazinban olvastam, hogy a nők többsége irtózik a "maszk" effektustól, ezért a "természetes" sminket szereti. Csakugyan. Ehhez a táborhoz tartozom én is. Nem véletlen, hogy sorra dobják piacra a különböző BB krémet, illetve most már CC krémet (hasonló alapon, mint a BB). Ez utóbbira itt vadászni kell. Viszont alapozók, púderek, fedőkrémet tömkelege a polcokon.

Ahogy böngészem "A" bejrúti szépségmagazint, unottan veszem észre, hogy a szépségtanácsadás csupa olyanból áll, hogy "smink, körömlakk, hajkorona" (megfelelő arctisztításról nem olvastam sehol idáig). 

A hajukra rendkívül adnak az arab nők és tény, ami tény: gyönyörű sörénnyel rendelkezik a többségük. Leginkább olajjal ápolják (argánolaj, olívaolaj), valamint azzal, hogy hetente (!) járnak el a fodrászhoz. A fodrász szigorúan férfi mesterség - legalábbis itt, Libanonban. A rövid női haj nem dívik. Többségüknek hosszú, derékigérő sötét, göndör hajuk van, amit szerintem minden halandó fehérbőrű megirigyelhetne. 

Persze, sokat használják itt is a hajvasalót és egyesek megdöbbentek azon, hogy nekem nincs, "mert minden magára valamit adó nőnek van" (nesze Neked! A szem alatti karikák után ezt is megkaptam). 

Szinte elképzelhetetlen, hogy egy libanoni nő zilált vagy egyszerűen összefogott hajjal lépjen ki az utcára! Erre, akárcsak az öltözködésükre és a sminkükre is nagyon adnak.

rule n°3: hajviselet

És végül, a tökéletesen ápolt kezek. Ahogy a fodrászhoz, úgy a manikűröshöz is dívik hetente eljárni (ahol egyben a kéz-, és karszörzetet is leveszik egyszerre, ugyebár). Én ismerek olyat, akinek a bejárónője (cselédje) egyben manikűrös is, valamint okleveles masszőr. Sok fülöp-szigeti dolgozik itt Bejrútban (Libanonban), akik nemcsak takarítanak, hanem más, szépségápolással kapcsolatos szolgáltatást is vállalnak. Őrájuk nagy a kereslet és rendszerint sokkal jobban megfizetik az afrikai cselédeknél (havi bérük akár a 800 dollárt is elérheti). Én ugyan nem éltem az ismerősünk cselédjének felajánlott manikűr lehetőségével, lévén rágom a körmöm (FÚJ - de nem bírok róla leszokni), de általános viszolyt keltettem is a rövid körmeimmel (amiről nem lehet megmondani egyébként, hogy rágom csakhogy nagyon rövidek).

rule n°4: manikűr 

Nagyon másvilág ez az én megszokott legkörömhöz képest. Nem bánom (már), mert kezdem egyre jobban megismerni és valamelyest megszokni, de azért... Istenem, köszönöm, hogy Európában születtem!

A helyi szépségideáltól én nagyjábból fényévre tartózkodom, de már volt, aki megsúgta, hogy bizony azért szemetek a nők az európaiakkal szemben (és valóban ezt bizony tapasztalom!), mert irigyek a "természetesn eleganciánkra". Hát én ezt nem értem.

Miként lennék elegáns edzőruhában? Illetve, ha nem sminkelem magam és karikás a szemem, akkor mire irigyek? Hiszen számukra ez megvetendő. Csupa-csupa ellentmondás. Egy dolog azonban biztos: a szociális jómodorra irigyek lehetnének, mert én egy év után sem szokom meg azt, hogy nem bírnak sorbanállni az emberek!

No, veszem is a Reebock cipőmet, mert el kell battyogjak a sarki gyógyszertárba... rendezetlen hajjal (azaz kontybaszorított) és sminkeletlen arccal . 

-

1, Női arab blog (angolul):

http://www.girlfromarabia.com/2013/03/beauty-secrets-of-arabian-women.html

2, "A" bejrúti szépség magazin (angolul és franciául):

http://en.bellebeirut.com/

3, szépségtippek a világ tájáról, de leginkább a Közel-Keletről (angolul):

http://www.ehow.com/way_5515883_arab-beauty-tips.html

Abu Abed

Abu Abed

Nem tudok sok érdekességről beszámolni, hogy mi történt a napokban. Az otthoni tavollétem során "lemaradtam" három bombamerényletről (kezd már unalmas lenni úgyis), Izrael 32 két rakétával válaszolt a rájuk lőtt kettőre, és még a könyvklubb is megszűnt (itt azért rákérdeznék a helyieknél, hogy mégis nem érzik a szomszédos ország katonai fölényét? Én azért óvatosan lőnék rájuk... 2:32 arány azért jelentős!). 

Talán az edzőtermi kalandok a legizgalmasabbak még, ahol látványosan megnőtt a bérletesek száma, hiszen közeledik a nyári időszak! Vicces, hogy ilyenkor mindenki mennyire oda szeretne figyelni az alakjára (persze, még így is sokan a könnyebbik utat választják és inkább zsírleszívásra mennek). Utánéztem annak, hogy milyen öröksége van Libanonban a sportnak, a modern focin kívül, ami ma már a legkedveltebb sportág. Lévén az országnak nemcsak tengere, hanem hegysége is van, ezért sokan síelnek; bár ennek az időszaka eléggé megszabott. Csupán három hónapról beszélhetünk, és sajnos idén még ennyi sem volt. Egyes történészek szerint innét is eredne Libanon neve, az arameus "Ibn" szóból, ami fehéret jelent (közben, ahogy írok nagy vígságot hallok az albán szomszádjaimnál: megjött a fiúk az Egyesült Államokból! Ennek én is nagyon örülök, mert tudom, hogy mennyire hiányolják őt. Nagyon megkedveltem a szomszédjaimat egyébként).

Tehát Jabal Lubnan, azaz a  fehér hegy volna Libanon. Egy másik elmélet a közép-arameus leb és (a)non szóból eredezteti az ország nevét: Isten szíve (nekem ez nagyon tetszik). És, ahogy böngészek tovább a sport tradíciók közt (ami idáig null eredménnyel született), végre találok valami érdekeset: a kbeich-ről. 

Hát ez meg mi a szösz? A kbeich (ejtsd "kbejs")? Ez nem más kérem, mint a birkózás! Leginkább vidéken dívik és gyakran allegórikus karaktert is kovácsolnak a birkózókból: Abu Abed a mi Mórickánknak felel meg nagyjábból. Óriás bajsza van, vörös főfedővel (fez-zel) és a legjobb barátja Abu Steif. Legkedvesebb időtöltésük a kávézás és a narzsil pipálása (mi más?). Rengeteg vicc született vele kapcsolatban, egyet közlök is: "Abu Abed és két barátja jelentkezik a rendőrségnél munkára. A munkafelvétel egyik követelménye az, hogy öljék még a feleségüket, ezzel bizonyítva a rendhez való hűségüket. A rendőrtiszt ad a három felvételizőnek egy-egy pisztolyt, hogy ezzel végezzék el a piszkos munkát.
Az első férfi azonnal közli, hogy ő erre nem képes és otthagyja a helyszínt. A második magához veszi a pisztolyt, elmegy majd egy óra múlva tér vissza az örsre megtörten és közli, hogy nem volt képes megtennie azt, amit kérnek tőle. Inkább eláll a rendőrségtől. Következik Abu Abed: magához veszi a pisztolyt, hazamegy majd néhány óra múlva megérkezik és magából kikelve üvölti: "Ki volt az, aki vaktölténnyel rakta meg a pisztolyomat??! Végül meg kellett fojtanom az asszonyt!"
Hát ilyen típusú viccek keringenek Abu Abedről és barátjáról, amit könyv formájában meg lehet venni (hatalmas népszerűségnem örvend ugyanis).

Számunkra talán nem egészen humoros (legalábbis nekem nem az), de kiváló betekintést nyújt a libanoni
társadalmat illetően. Megkockáztatnám azt is, hogy az arab férfitársadalmat illetően.

Sajnos válogatott rémtörténeteket hallhatunk, olvashatunk a női nem létező jogokat illetően. Most, hogy két napja a nőnapot ünnepelte a világ egy része, addig itt nem igen hallottak róla. Sőt, S. barátnémtól tudom, hogy a mostanában történő éves kegyelemkérés alkalmából, több anyuka ment a börtönbe, hogy amnesztiát kérjen a fia számára. A vád nagyjábból mindenkinél azonos: nők ellen elkövetett erőszak (értsd: megerőszakolta és megölte a nőt. Ugyanis, S. elmondása szerint "sima" megerőszakolásért nem jár börtönbüntetés). Amikor az egyik anyukától kérdezte az amúgy bíroságon dolgozó női ügyvéd, hogy "anyuka, a maga fia erőszakolt és ölt - mégis nem gondolja, hogy a börtönben a helye?", akkor az anyuka azt felelte, hogy "na és? ült eleget! nem rossz ember ő" (és csak zárójelben jegyzem meg, hogy a férfi nem először ölt és erőszakolt, hiszen a visszaesőket ültetik le több évre. Az adott esetben a férfi két évet kapott).

Ebből a szempontból borzalmas S. barátnőmmel beszélni. Jogász létére nagyon sok mindent lát, hall és tapasztal. Nem is bírta egy évnél tovább: felmondott.

Most az ilyen bagatell dolgokat nem is említem, hogy egy libanoni anyuka után a gyerek nem kaphatja meg az állampolgárságot, hanem csakis az apáét viszi tovább (és, ha válás van, természetesen a gyerek az apa gondozása alá kerül). A férfinek, férjnek, abszolút joga van a felesége felett. Akár halálra is verheti, semmi következménye nem lesz. Ilyen esetről is tudok: az edzőteremben, ahová járok, a női edző (P. - tudjátok, akiről már többször írtam) egyik nap arra panaszkodott, hogy irdatlan bűz van náluk, Harissa környékén (Bejrúttól kb. 10 km). Kiderült néhány napra rá, hogy a szomszédja megölte és feldarabolta a feleségét. A tetemet a kert végében hagyta. A szomszédok "bűz" panaszára jött ki talán a katonaság (a rendőröknek itt alig van felelőségük vagy szerepük) és "eltakarították" a testet. Természetesen, semmi következménye nem lett a dolognak. A férfi kertje, a férfi felesége. Akkor lett volna némi felhajtás, ha mondjuk más kertjébe dobálta volna át a felkoncolt testet.
Azt hittem akkor, hogy ott a helyszínen kihányom magam. De a szörnyűbb dolog az volt, hogy rajtam kívül ezen már senki nem lepődött meg igazán. Beletörődtek. És nyilván... mit tehetnek? Persze, egyénre lebontva korántsem mindenki ilyen szörny, de ha belegondolunk ennek a jogi hátterébe, akkor ijesztő. Engem legalábbis nagyon megráz.

Nyilván, a változások szele itt is megvan, és a helyzet Libanonban még mindig a lehető legjobb a környező arab országokhoz képest. Én csak remélni tudom, hogy egyszer majd itt is egyenjogúak lesznek a nők a férfiakkal. Legalább az alapjogaikban.

Jól eltértem az eredeti témámtól... Abu Abed miatt van!

-
1, egy női vallomás a jogairól... illetve arról, ami valójában egy nem létező fogalom (angolul)
http://www.executive-magazine.com/opinion/comment/womens-rights-in-lebanon-a-long-road-ahead

2, a női jogokról - dailystar cikk (angolul)
http://www.dailystar.com.lb/News/Politics/2013/Mar-08/209295-for-lebanese-women-the-biggest-battles-are-still-ahead.ashx#axzz2vYeg3cBn

3, idei tüntetés a női erőszak ellen (bbc cikk - angolul)
http://www.bbc.com/news/world-middle-east-26502445