Kedves baratném kérte, hogy írjak a kávéról (mert ő bizony nagyon szereti, talán nálam is jobban. Sőt,...jobban.). Szüksége is van most a kávé jótékony hatására minden szempontból. Az álmatlan éjszakák végeláthatatlannak tűnnek... drága N., szóljon ez a bejegyzés Neked!
 |
| IV. Murad |
Az arab-félszigeten a kávét Yemen honosította meg, még a XV. században és a következő századra már ismerté vált Egyiptomban, Szíriában, a török birodalomban és Perzsiában (ekkor még nem beszélünk külön országokról, hanem népcsoportokról. Itt mindenki "arab" volt). A kávéházak ("
qahveh") kedvelt helye volt a társadalomnak annak ellenére, hogy tiltott volt a forró ital fogyasztása ("
haram"). A különösen kegyetlen IV. Murad szultán (1612-1640) szeretett álöltözetben lecsapni az alattvalóira kávézás közben. Az élete megér egy legalább két évados Netflix sorozatot : rengeteg gyilkosság, ármány szerelem nélkül, elmebajos testvér, aki követi őt a trónon... és még akkor jön a kávé iránti ellenszenv, merthogy a kávé, akár az alkohol,
tudatmodosító. Ellentmondásos dátumokat találtam arról, hogy mikortól engedélyezték a kávé fogyasztását, de az én olvasatomban egyszerűen elfogadottá vált.
Európába a kávét leginkább az utazók vitték be (egyesek szerint a zarándokok, akik Mekkába jártak... hát nem tudom, hogy mennyi európai zarándok utazott az újkorban Mekkába). Velencében is betiltották a kávé fogyasztását, hiszen a velencei papság úgy vélte "az ördög itala" (1615) - szerintem levelezőbarátok lehettek Muraddal. No, ez a kávézás akkora botrányt váltott ki, hogy maga VII. Kelemen Pápa közbelépett és megkóstolta a Sátán nedüjét. És mit ad Isten? Ízlett neki és jóváhagyta a kávézás örömeit (kérném, hogy ezentúl jusson eszetekbe reggel, hogy pápai áldással isszátok a "fekete levest"). Szépen, lassan a reggeli bort és sört a kávé váltotta fel (igen, jól olvassátok: valaha, régen, a reggelihez bort és/vagy sört ittak! Aki többet szeretne tudni a kávé történetéről világszerte, itt olvashatja).
A kávézás Jordániában szintén elterjedt, mint bárhol másutt a világon: rengeteg kávéház van, mindenütt kapni a "török" azaz, az arab kávét. Én személyszerint nagyon szeretem a kardamonosat. A beduinoknak (is) a kávézás egy külön szertartás. A Frei kávézokban az "örmény" kávét hasonló eljárással keszítik (nagyon finom, tudom ajánlani!), mint a beduinok itt: a földön, a hamuban forrosítják meg a víz és a kávé keverékét, majd megvárják, hogy a zacc leülepedjen - ebból lehet majd jósolni (nekem annó csinálták Bejrútban. Be is vált a jövendölés...).
Amikor felszolgálják a kávét, a ház férfija először magának tölt (a nők nem tartózkodhatnak ugyanabban a helyiségben - ezt az itteni magyar barátném palesztín férje betartja, fordítva is. Ha hívő muszlim lennék, akkor nem is nézhetne rám, nemhogy egy helyiségben lehetnénk! Mégha én vagyok a vendég a házban, akkorsem. De engem katolikusnak kereszteltek, felőlem rám nézhet. Ami azt illeti, fantasztikus személy, akinek az édesapja még Yasser Arafattal dolgozott együtt. Mesélt is egy s mást). Tehát, először a férfi magának tölti ki a kávét, ugyanis ezzel jelzi, hogy nincsen hátsó szándéka és az ital nem veszélyes. Másrészt, így tudja a hőmérsékletet ellenőrizni. Ugyanis az arab kávénál fontos a hőmérséklet. Ha a kávé nem elég forró, az egy sértés a vendégre nézve. Mit szólnak majd a szomszédok? effektus közrelép, és szégyent hoz az egész házra. A kávénak tehát forrónak kell lennie.
Ezután a ház úra a legidősebb férfi vendégnek szolgálja fel a kávét, aki a jobbján ül majd őt követően a mellette lévőnek tölt és így tovább, amíg véget nem ér kör. Ugyanis körben ülnek. A beduinok nem arról híresek, hogy sokat beszélnének, így ha már nem kérnek több kávét, a poharukat előre-hátra ringatják.
 |
| Kávé stand a Mövenpick szállóban |
A kavézgatás náluk nemcsak egy közösségi együttlét: sokszor üzleti célja van a "vizitnek". Ilyenkor, miután a kávét felszolgálták a vendég maga elé tolja a forró italt, ezzel jelezve azt, hogy beszélni kíván. A vendéglátó egy kézmozdulattal jelzi majd, hogy beszélhet (vagy sem). Az esetek többségében lánykérésről van szó. Ha a vendéglátó beleegyezik az esküvőbe (amit szigorúan az apák beszélnek meg), akkor csupán gratulál (mabrouk) és felhörpinti a kávét. Marché conclu! avagy, business is done. Ha nem biztos a dolgában, akkor három napon belül üzennie kell. Amennyiben igenlő a válasz, akkor az üzenet egy kávéra való meghívás a sátorban (a beduinokról többet olvashattok angolul itt). Ezzel remélem, hogy némileg kielégítettem N. kíváncsiságát és örömét leli a mai bejegyzésben (amit némi fehér bor mellett írtam meg, miután rákos-Szent Jakab kagylós tagliatellet készített "valaki"). No, hát ennyit a kávéról így hirtelen.
 |
| A sivatagi autópálya |
A hétvégén Aqababan jártunk és eredetileg erről szerettem volna írni, de nem volt valami összeszedett. Gyönyörű volt a holt-tengeri autópálya odafelé. Imádom Jordánia kopár vidékét. Visszafelé a sivatagi úton tudtunk csak menni, mert olyan szintű homokvihar volt, hogy a katonák az első ellenőrző pontnál visszafordítottak bennünket (öt ilyen pont van, ahogy megyünk a holt-tengeri autópályán - leginkább az Izraellel való viszony miatt). Sajnos kellemetlen tapasztalatom volt az utolsó estén, amiről szintén nem írnék (a mellettünk lévő szobában nőt bántalmaztak). Jól tudott, hogy a világon szerte a nőket tárgynak tekintik és sok joguk nincsen. A Közel-Keleten sincsen ez nagyon másképp. Sajnos...
(igen, jeleztem a recepción. A többi már nem ide tartozik).
 |
| Egy falu a sivatag közepén |
