Gadara (Umm Qays)

 "És amikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton." (Mt, 8:28)

Folytatjuk hát a Decapolis tartományának való felfedézését, ahol oly szépen megélt a görög és a sémi kultúra évszázadokon át. Ez itt a nabbateusok, arameusok és kánaiták bölcsője, ahol követte egymást a hellén, a ptolemaiosz, római, umayyad és végül az ottomán kultúra. Trajánusz ideje alatt (Kr.u. 98-117) a Decapolis Szíria és Arábia (Arabia Petraea) területén húzodott. Plíniusz tíz nagy város említ a Decapolis részeként (az elnevezés is ezt sugallná, ambár... ):

Gerasa (Jerash), Jordánia (lásd előző bejegyzés + aki VIP, az láthatta a képeket is google-ön)
Dium, Aydoun arabul, Jordánia
Scythopolis (Beit She'an), Izrael 
Hippos, Al-Husn arabul, a Golan magaslatokban 
Gadara (Umm Qays) Jordánia
Pella, Jordánia
Philadelphia, Amman, Jordánia
Canatha (Qanawat), Szíria
Raphana, (Abila?), Jordánia

Damascus, Szíria (itt megállok egy pillanatra: abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyerekként élhettem ott. Keveset ugyan, kevésre is emlékszem, de a Közel-Keleti iránti szeretetemet megalapozta. Elszomorít az, hogy egyhamar nem is megyek át.)

Gadara

Történészek és bibliai szakértők a mai napig vitáznak azon, hogy Damaszkusz valóban részese volt a Decapolisnak vagy csak tiszteletbeli városnak tartották? És akkor most deca vagy nono? Illetve melyik lenne a tizedik város, ha nem Damaszkusz? Mások szerint a Decapolis 18-19 várost ölelt fel. Iospehus Flavius (Kr.u. 37-100) szerint Scythopolis volt a tíz város legnagyobbika (nyilván minden szentnek maga felé hajlik a keze...). 

Én ezúttal a gyönyörű Gadaraban járhattam, ahol Jézus kiűzte a démonokat a két bolyongó lélekből. 

Gadara Irbid tartományában van (Gedaraként is szerepel néhol). Ez Jordánia északi részén található, Szíria és Izrael szomszédságában. A város egy magaslatra épült: gyönyörűen belátni a Golan hegységet, a Generázeti tavat, Nazaret városát és tudjuk, hogy ott messze a csücsökben van a lányom (és a fiam♱) szülővárosa: Bejrút 💓

Gadara Kr.e.30-ban Heródeshez került (igen, amazéhoz). Flavius eképpen ír erről a nagvonalú ajandékozásról: "Miután Heródes megérkezett Egyiptomba, baráti bizalmassággal tárgyalt Caesarral, aki kegyeivel tüntette ki: neki ajándékozta azt a négyszáz galatát, akikből Kleopátra testőrsége állt, visszaadta neki azt az országrészt, amit Kleopátra kedvéért elvettek tőle, és országához csatolt még néhány várost; ezek: Gadara, Hippos, Samaria, továbbá Gaza, Anthedon, Joppe és Straton-tornya tengerparti városok. Ezek az ajándékozások még jobban megnövelték Heródes hatalmát (...)." Itt a legnagyobb titokban megjegyzem, hogy bármennyire is tisztelője vagyok Török Gábornak és jónak tartom A lakott sziget - Utazás a politika világába c. könyvét, szerintem a mindenkori politkusok (hadvezérek, diktátorok, stb.) semmit sem változtak az évezredek során. Hataloméhes klikk. 

Tehát Heródesé Gadara és Jézus felnőtt korában megfordul itt (legalábbis a város határában - Heródes meg hiába meszárolt le minden gyermeket, bukta a dolgot). A kora keresztény egyház ideje alatt a város erős fellegvára lesz Jézus tanainak. Egy szent sírboltja található az igen elhanyagolt kriptában (a találgatások máig folynak a kiléte felől) További gazdag család sírboltja is megtalálható ugyanitt. Annyira nem törődött senki a kihalt Gadaraval, hogy a hat napos haború alatt (1967) találtak rá a kriptára és hypogeum-ra (=föld alatti rész, szó szerint). Akkor sokat nem foglalkoztak a régészeti kinccsel, lett belőle egy rögtönzött "kórház". A helyet nem mondanám hátborzongatónak, de nehéz a levegő (nyilván... a föld alatt vagyunk) és én személyszerint úgy éreztem, hogy háborgatok. Sokan nem járhatnak arra, mert eléggé kiesik a "főútról" (Decamus Maximus). Mi is véletlenül kerültünk oda. 

A kriptához egy omladozó lépcső vezet és egy masszív kőajtón át lehet bejutni. A lépcső bizony meredek és vak sötétség van odabent. Én nem mertem lemenni, bevallom töredelmesen. Viszont baromi jó vakuja van a gépemnek. A gyerekeim nagyon élvezték: Indiana Jones-t játszottak (óriasi film volt a maga nemében!), de lemenni senki nem mert a kriptába. 

Feltehetően a szent sírja

Lejárat a kripta felé, a hypogeum 

A kripta

A várost egy óriási földrengés pusztította le a 8. században. Pásztorok lakták újra a 19. század második felétől és igen helyes házakat húztak fel maguknak a romokból található kövekből. Ezzel különös látképpé vált Gadara ókori városa: amolyan bézs és fekete kockás házak sorakoznak egymás mellett.  Az ókori költő, Meleagrosz is gadarai volt (Babits Mihály fordításában): 

Nyíl a fehér szekfű

Nyíl a fehér szekfű, nyíl már az esőbe szerelmes

Nyílik már a leány, rózsák rózsája, s a szívben

...Óh ragyogó, zöldfürtü mezők, be hiába nevettek!

Szebb csokor ő, mint méz-illatu bokraitok.

(mondjuk... teljes volt az életem a versei nélkül eddigis...). Egyébként erről a Meleagroszról meglepően sok tanulmány született. Van, aki tényleg szereti olvasni őt (OK, az egyik tanulmány címe Meleagrosz és a plagium. Na tessék... semmi nincs új a Nap alatt. Aztán mindjárt kiderül, hogy ő is politizált. Itt be is befejezném, mert már nagyon szabadon szállnak a gondolatok). 

P.s.: hát köszönöm a rengeteg kommentet a hetes szám misztikájához (...). Merjünk nagyok lenni! :)