Jerash

Kilátás a Zeusz szentélyből Jerash főterére

Hosszas hallgatás után jelentkezem ismét, ezúttal a csodálatos Jordániából. Hét év kellett ahhoz, hogy feldolgozzam az eseményeket, a "barátok" gyarlóságát, az élet igazságtalanságát és, hogy nagyonis értékeljem azt, amim van, mert egy pillanat alatt minden megváltozhat. A hetes szám állítólag a misztika és a szentség szimbóluma. Azt írják, hogy az ókori egyiptomban hét évet kellett várni arra, hogy a vágyak beteljesüljenek. Most hirtelen európai vonatkozásban a törött tükör jut eszembe és annak a hét év szerencsétlensége (szívesen veszem az ezzel kapcsolatos kommenteket): "A hetessel jelképezik a világmindenség struktúráját, az idő ciklikus törvényét, a hét napjait, az ünnepek időtartamát, a színkép árnyalatait, a tér vegytanát, a hangsor hét hangját. Elterjedésében feltehetően a Hold hétnaponkénti periodikus változása játszott szerepet, ennek alapján osztották fel a hónapokat hetekre". A világmindenség struktúrája...elgondolkodtató. Struktúra van, ebben bizonyos vagyok. De, hogy én nem értem azt, az is bizonyos. Szóval, egy szó mint száz, kellett nekem az a bizonyos hét év, és ezek az ókori egyiptomiak tudtak valamit.

Görögországban nem szerettem élni, bármennyire is szép adottsággal rendelkező egy ország. Bejegyzés nem is igen született. Na bezzeg Jordánia! Végre ismét a Közel-Keleten lehetek! Én itt érzem magam igazán jól (ma írta kedves bejrúti ismerősöm, hogy a helyzet tarthatatlan - egy újabb polgárháború elé néznek. Erről jut eszembe egy akkori kedves szőnyegárusom, aki feltette nekem a kérdést : "vajon vége lett a polgárháborúnak?". Pedig ez nyolc éve volt, amikor Bejrút még hellyel-közel stabil volt. Itt majdnem bezártam a zárójelet, de még egy gondolat: egyik Közel-Keleti állam sem érdemli meg azt, hogy porba zúzzák. Sem Libanon, sem Szíria, Palesztina, Yemen...ez egy tudatos tönkretétele ezeknek a nagyszerű országoknak. Zárójel bezárva). 

Most a covidos időszakról nem írnék, aki ismer, tudja, hogy miként telt. És egyáltalán...engem ez az egész covid nem érdekel. Átvészelem. Vagy nem. Valami ragadt rám is Jakab bölcsességéből (lásd Diderot, Mindenmindegy ​Jakab meg a gazdája c. regény). Tehát covid out, Jerash in. 

A "lóitató" a nympheum előtt

Jerash ókori, sémi neve Garshu. Már a neolitikumban is lakták: a 2017-es ásatások nem kevesebb, mint 9500 éves koponya maradványokat tárt fel. Több nép fordult meg Garshuban: a nabbateusoktól a görögökön a mammlukig mindenki. Meg is látszik az ókori városon: van görög szentély (Artemisz és Zeusz), 23 kora-keresztény templom, zsinagóga és még mecset is. A képen látható a nympheum (ókori szökőkút a hét (na tessék!) nymphavál, akik a hét, hét napját idézik (ezt már szándékosan írtam így...rákattantam). Na most, az a nagy "medence" a nympheum előtt valójában egy bizantin keresztelő medence. Jöttek a mamlukok, gondoltak egy nagyot és athelyezték a főútra a keresztelő medencét ló itatónak (...). A közel ezer éves békés vallási együttélés itt megtört. Három földrengés is volt Jerashban, de nem tudta tönkretenni a várost. Amaz egyszerűen elnéptelenedett az idő során és 1838-ban rommá nyilvánították. Most elárulok Nektek egy érdekességet: ha valaha jártok ókori városban, egy egszerű trükköt probáljatok ki. A tartó oszlopokba helyezzetek egy kisebb karton darabot, kártyát, bármit. Csúsztassatok bele egy kulcsot. Ha vártok egy keveset, akkor látjátok majd, hogy a kulcs megmozdul fel-le. Ugyanis, ezek a korintiai oszlopok ellenállnak a szeizmikus erőnek. A vizszintes összekőtő kőelemek meg természetes fémet tartalmaznak így, amikor földrengés volt, "kongott" és a lakosság fedezékbe vonulhatott. Na?? Ki tudta ezt? Ki volt okos Tóni közületek? 

Jerash városa ma is gyönyörű, nemhogy még fénykorában! Sokat lehetne még írni a történelméről, de ahhoz ott vannak a könyvek és az internet. Befejezésképpen csak szeretném megköszönni  a támogató szeretetüket mindazoknak, akik mellettem álltak a nehéz időben és türelmesen kivárták azt, hogy végre kimásszak a gödörből. Köszönöm N.-nek is, hogy mindig szóvátette a blogot és valahol, Neki szól ezen rövid bejegyzés. Yallah, bye!