A csotányos Takfiri...

Ma úgy keltem fel, hogy tájékozódom a netről, hogy mi hír a nagyvilágban. Azért is döntöttem így, mert két elszenderedés között hívott fel a férjem pénteken, hogy ugye otthon vagyok és nem szándékozom a Hamra negyedbe menni. Nem én! Már rég nem szeretek a Hamran sétálni. Tavaly november óta. Látványosan változott a belváros ezen része: piszkos, sok a megbízhatatlan alaknak tűnő egyén és rengeteg a kéregető. Nem tudtam a végén már úgy menni 20 métert sem, hogy ne kérjenek tőlem állandóan pénzt. És, ha egyszer adsz, akkor onnantól fogva megszállnak, és nem hagynak tovamenni. 

Nos, pénteken történt azt, hogy a Hamraban letartóztattak 17 embert terrorizmus gyanújával. Van, ahol azt olvasom, hogy igenis volt rejtett bomba valamelyik autóban a főutcán, illetve öngyilkos merénylő is "sétált" a gyanútlan járókelők között. Bejrút külterületén, a Damaszkusz felé vezető autópályán, sajnos 32 sebesültje és két halottja (abból az egyik maga a merénylő) lett a merényletnek, amit összehangoltak volna a belvárosival. Egyes vélemények szerint "vihar előtti csendet" élünk most meg. Tény az, hogy a márciusi bomba óta relatíve nyugodt a város. Egészen élhető és attól függően, hogy hol lakik az ember, még akár meg is feledkezhet arról, hogy voltaképpen mennyire labilis az ország belbiztonsága. 

Egy dologban nagyon felnézek a libanoniakra: ezen pici ország közel két millió szír menekültet "fogadott" be . A szír háború óta Libanon még mindig "stabil", azaz itt (még) nem tört ki a háború. Elképesztő türelmük van a helyieknek. Vagy csak már mindenbe belefáradtak. 

Most gondoljunk bele: én már attól is tartok, hogy mi lesz ha Ukrajnából megindul a tömeges migráció felénk...? Kevesebb, mint tíz millió lakos miként bírna el akár csak félmillió menekültet? (és akkor még kis számról beszélünk). Libanon nem egészen négy millió lakosú és erre jön rá a közel két millió szír...! Olaszország már sípol (joggal), hogy idén kb. 60.000 papír nelküli érkezett Lampedusa partjaira és a helyzet tarthatatlan. A libanoniak már nem is szólnak semmit. Véleménye, persze mindenkinek van.

Én csak azt nem értem meg - és tényleg nem értem -, hogy mi zajlik le a fiatalok fejében szerte a világon, hogy így radikalizálódnak? Ez a pénteki, dahr al-baidar-i merénylő is kb. 17-18 éves lehetett, akárcsak azon fiatal francia állampolgárok többsége, akik Szíriába mennek harcolni az "igaz hit ügyében". Az ijesztő az, hogy ezen francia fiatalok már ott születtek, Franciaországban, oda jártak iskolába és az esetek nagyon nagy többségében nem otthonról hozzák ezen (számomra) beteges ideológiát. Nagyon sajnálom a szülőket, mert egyrészt nem arra nevelték a gyerekeiket, hogy öljenek, másrészt gyakran igen nagy áldozatot hozva igyekeztek mindent megadni a gyermeküknek, hogy annak jobb élete legyen, mint ami a szülőknek volt. Erre mit csinál a tinédzser idióta? Kimosatja az agyát és a halál torkába szalad önkéntesen. Bele sem gondolva arra, hogy mekkora fájdalmat okoz a családjának ezzel. A lányok sem különbek egyébként: azok is mennek ki Szíriába és ott beházasodnak. Láttam is erről egy dokumentumfilmet: a Franciaroszágban tartozkodó - és aggodó - szülőket felhívja egy tök ismeretlen, hogy beleegyznek-e abba, hogy a lányuk XY-hoz menjen férjhez (kb.16 éves lehetett a lány)? Meg se várta a választ, hogy már jóformán megszakadt a vonal. A szülők természetesen a lányukkal akartak beszélni, hogy hol van? Miként van? Jöjjön haza, stb...

Nagyjábból 250 körül mozog a francia fiatal dzsihádosok száma. Európa-szerte ez a szám már 1500 és 2000 között mozog. 

A csatolt 2/2. számú francia nyelvű linkben arról olvashatunk, hogy két francia fiatal miként vélekedik a "küldetésükről" a skype-on (!) adott interjúkban. A számomra legmedöbbentőbb rész a következő: "Merah* egy olyan fiatalságot képvisel, amely visszatér az Iszlám gyökereihez. Büszke, tudja, hogy mit akar. Mi EU-s papírokkal rendelkezünk és, ha én úgy akarom, akkor visszamegyek Franciaországba és mindent felrobbantok!" ("Merah représente une jeunesse qui revient à l'Islam, fière, qui sait ce qu'elle veut. Nous, aujourd'hui, on a des papiers européens, moi si je veux je rentre en France et je fais tout péter !" -  (*Merah = 2012. márciusában elkövetett Toulouse-ban és Montauban-ban gyilkos merényletek felelőse. 23 éves francia allampolgár, dzsihádista)). A magyar sajtó már 500 és 700 fiatalról francia harcosról ír (hvg, atv). Ijesztő. A 444.hu cikkének nagyonis találó a címe: olcsó dzsihád hülye gyerekeknek. És valóban: fel sem fogom, hogy miként lehet valaki ennyire agyalágyult, sötét, tudatlan, buta, hogy azt hiszi, hogy ezzel a harccal valóban elér valamit és hősként kezelik majd. Mit élünk át? A legsötétebb kort... ez még a középkornál is sötétebb. Merre tart az emberiség? 

De térjünk vissza Libanonra és a pénteki merényletre: ahogy erről a témáról olvasok, rábukkanok egy eddigi, számomra ismeretlen fogalomra: a takfiri-re. Ugyanis az egyik cikk hozzászolója szerint "ki kellene írtani az összes csotányos takfirit, mielőtt még az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia és Izrael lerohanná Libanont" ("...exterminate the anti-Muslim Takfiri Wahabbi cockraoches before the US, Saud, and Israel use their ISIS army to overrun Lebanon" - 1/2. számú csatolt cikk kommentje). Abban nagyjábból mindenki egyetért a kommentátorok közt, hogy a Hezbollah tartja még össze ezt az országot és meg kell, hogy mondjam, hogy amióta itt élek, nekem is megváltozott ezen politikai (?) pártról a véleményem. Írtam már egyszer arról (valamikor nagyon régen), hogy én a Hezbétől nem félek. Többször jártam olyan környéken, soha, semmi gondom nem akadt (OK, egy kisebb incidensen kívül, de lényegtelen). De a szunni radikálisoktól kifejezetten félek. Na, azt kerülöm, mint a tüzet. Olyanannyira, hogy én inkább ki se mozdulok a keresztény negyedből. Ahogy mondaná Édesapám: jobb félni, mint megijedni. 

Tehát a takfiri. Azon muszlimot nevezik így, aki egy másikat azzal vádol, hogy eltért az igaz vallástól, hitehagyott (aposztata görögül). Maga a hitehagyott vádat takfirnak hívják, ami a kafir szóból ered (azaz "hűtlen"). A vádlottat azonnal tisztátlannak is tartják. Elméleti szinten csakis az egyes vallási szakértők nyilatkozhatnak valakiről, mint takfiri, ám ez mára már megváltozott és bárki vádolhatja a másikat. És mivel vádol, ezért felhatalmazott arra (saját maga szerint), hogy meg is ölheti a számára hitehagyottnak tartott ellenséget (fordítom: szunni kontra síita). Ezt használja ki az Al Quaeda, amikor brutális merényleteket követ el lakosság és kormány ellen, hiszen számukra ezek takfirik. És most egy kis csavar: a fentiek alapján, a takfiri tehát a hitehagyott, ugye? Egy aposztata. Ám a szunni értelmezés szerin az is, és egyben takfiri az, aki harcol a takfirik ellen. Nekem ezt többször át kellett olvasnom, hogy megértsem. A vádolt egyben vádló is. A kommentátor, amikor arról ír, hogy a takfirik csotányok, voltaképpen a radikális muszlimokról ír, míg a radikális muszlim szerint a kommentátor lenne a hitehagyott. KÁOSZ. 

Az egyszerűség kedvéért, értelmezzük a jelzőt a módosított (deform) alakja szerint: takfiri = dzsihádista. És ők azok, akik szerint "carte blanche"-t (szabadutat) kapnak arra, hogy megölhessék az ellenséget, illetve saját magukat, így mártíromságot elnszenvedve (shahid), hogy egyenesen a menyországba mehessenek. 

Hogy miért írtam azt, hogy ez a kor még sötétebb a középkornál? Hát egyszerűen azért, mert a keresztes hadjáratok alatt (vagy török elleni harcok során) harcos a harcossal nézett szembe a csatamezőn. Míg most ez nem így van: dzsihádista a civil lakos ellen. És emiatt csakis egyet tudok érteni a kommentátorral, hogy ezen típusú takfiri nem más, mint egy csotány. Sötétben lapuló, gusztustalan csúszó-mászó. A pénteki merénylő is egész biztosan a csotányok menyországában lapulhat most... 

-

1, Cikkek és vélemény a pénteki esetről (angolul) 

• http://www.dailystar.com.lb/News/Lebanon-News/2014/Jun-23/261173-lebanon-is-not-about-to-fall-back-into-the-abyss.ashx#axzz35Rb1ArtK
• http://www.dailystar.com.lb/News/Lebanon-News/2014/Jun-20/260883-suicide-attack-hits-lebanese-police-checkpoint-in-dahr-al-baidar.ashx#axzz35Rb1ArtK

2, Európai diákok a dzsihádért (franciául és magyarul)

• http://www.lefigaro.fr/actualite-france/2014/04/21/01016-20140421ARTFIG00167-des-centaines-de-jeunes-deja-partis-faire-le-djihad.php
• http://www.franceinfo.fr/emission/Unknown%20token%20emisaison-type-url/noeud-diffusion-temporaire-pour-le-nid-source-1322603-05-05-2014-11-47
• http://hu.euronews.com/2013/12/05/sziria-europai-fiatalok-a-dzsihadistak-oldalan/
• http://444.hu/2014/02/08/olcso-dzsihad-hulye-gyerekeknek/ 

Maya Diab, a szemöldök démon

Maya Diab (gitározik?)

Kedves helyi magyar ismerőseim egy újabb libanoni celebet ismertettek meg velem a tegnapi közös ebédünk során Maya Diab személyében. A harmincas éveiben járó hölgy egyszerre énekes és TV bemondónő. Mondanom sem kell, hogy egy újabb plastic fantastic szépséggel állunk szemben (Sz. G. után szabadon). 

A Ya Niyali c. videóklipp zenéje egészen kellemes, bár maga a "filmecskén" jókat lehet somolyogni. Kezdődik azzal, hogy Maya bemutatja az összes létező gyűrűjét, amit aznap fel tudod az ujjaira húzni. Szenvedélyesen kotorászik a hajában és mélyen, sármos, vonzó tekintettel mereven néz bele a kamerába. Hirtelen eltűnik az esőcseppek lágy ölében.

1:24 percnél Maya valahol a padlóról egyszercsak felfele tör, amolyan meglepetés effektet kölcsönözve a videónak. Ezután jön a hajszárítós jelenet (vagy ventilátor) - nyilván, hiszen épp ezelőtt szemerkélt az eső és nedves lett a haja. Maya sörénye szószerint az égnek áll az erős hőfuvallatt miatt, de ő rendíthetetlen. Dúdol tovább, mámorosan. Egy férfi áll mögötte. Csupán az izmos, jobb karját látni. Ki lehet ő? Egy titkos rajongó? A videóklipp igen sejtelmes és nehezen követhető, gondolhatjátok.

A szám címe, ha jól értem, azt jelenti, hogy "szerencsés vagyok". Azt viszont már nem tudom, hogy miben az

Maya. Talán, hogy jól sikerült a szemöldökműtétje. Elvégre igazi oroszlány bozontra emlékeztet immáron a valaha természetes szőrzet, és ezzel sikerült neki egy újabb divatot teremtenie a libanoni nők körében. 

Olyanannyira, hogy fórumok léteznek arról, hogy miként érhetjük el a Maya Diab szemöldök-effektust. Hamar rátalálok arra az infóra, hogy ez is, mind sok minden más, mesterséges beavatkozás révén született. Szőrbeültetéssel érik el a vastag szemöldök hatást. Talán a legviccesebb blog, ami erről szól a sansretouche.com, azaz "retusálásnélkül.com" honlap, ahol váltig állítják, hogy Maya egy természetes szépség, a teremtő ilyennek alkotta. Aha. Én meg tegnap estem le a falvédőről.

Persze, nem mindenkinek tetszik ez az új trend. Sokan tréfára is veszik ezt az újabb őrületet, ám tény az, hogy a helyi nők körében a szemöldök "rendbehozatala" szinte kötelező. Ez a szépség velejárója. Ahogy L. barátnőm mondta, őt is igyekeznek rábeszélni, hiszen "nincs arca", azaz nincsenek jellegzetes vonásai (megjegyzem, hogy L. igen szép magyar nő. Vonásai európaiak, libanoni Édesapjától a csodálatos kreolbarna bőrét örökölte, amit sokak megirigyelhetnének - én pl. nem szeretem a nagyon fehér, szinte hipózott bőrömet, mert állandóan jönnek ki az új szeplők a Nap miatt. És rühelem a szeplőimet). 

L-nek "nincs arca", mert a vonásai nem a helyi szépségideálnak felelnek meg: kakteres, erős vonások ezek. Nagy szem, húsos száj, kis orr (plasztikázott), lehetőleg nagy mell és tompor. Ez az, ami itt dívik leginkább. Nemcsak az arcvonásokban szeretik ezen kakteres jellegzetességet: feltűnt az, hogy pl. az illatokban is ezt kedvelik. Az arab nők (és férfiak egyaránt) nagyon szeretik az erős, fűszeres parfümöket. 

Amint írtam, sokaknak ugyan nem tetszik az új trend. A beirut.com honlapon felsorolnak öt olyan divatirányzatot, ami az újság szerint jobb lenne, ha megszünne. Az első ilyen a tetovált szemöldök. Valljuk be, az otthon is nagyon ment egy ideig és éppen ugyanolyan förtelmes eredménnyel járt, mint az itteni (itt 100 és 350 dollár között kerül a beavatkozás, amit évente rendbe kell hozni). A másik trend, amire még ugyan nem figyeltem fel, az a önbarnított bőr. Ezt nem értem egészen (és példának Maya Diabot hozzák fel), hiszen a libanoni nők bőre eleve sötétebb, szinte állandó a napsütés, mégis minek használnak önbarnítót?

Hajhosszabbítás. Na, még ez sem tűnt fel, de ezekután nézem árgus tekintettel. Viszont, amira határozottan mindig felfigyelek az a műszáj és a botox. Számtalanszor írtam már erről, nem is megyek bele ismét. Sokáig nem értettem, hogy vajon kinek tetszik ez a természetellenes "szépség", ám tegnap L. világosított fel arról, hogy higyjem el, itt sok férfinak tetszik ez. Hiszen a nőnek tökéletesnek és kívánatosnak kell lennie. Erről egyenesen Umberto Eco könyve jutott eszembe, a Szépség története, ami bemutatja az olvasónak azt, hogy a történelem során miként fogták fel a szépet, mint fogalmat. 

Nyilván, a szépségideál mindenütt más és más. Ám talán én azért rökönyödöm meg minden egyes plastic fantastic cicánál, mert amíg tudom, hogy pl. egy afrikai törzsnél teljesen más a kultúrális háttér, addig itt Libanonban mégis van valami "európai". Valahogy nem tudok úgy elhatárolódni Tőlük, mint ahogy el tudnék mondjuk, egy bennszülött törzstől (most túloztam) vagy akár egy beduintól, 

netán egy szauditól. Számomra ez az "európaiság" talán a kereszténytség jelenléte miatt van, vagy azért mert igen sokan beszélnek franciául és angolul (többnyire jól)... nem tudom. Mindenesetre, engem mindig meglep, hogy mennyire ostobán tudják követni a nők az aktuális divatot (legyen az bármilyen csúnya) és, hogy képesek komoly összeget kiadni azért, hogy kés alá feküdjenek, amikor nincs is rá szükségük egyáltalán. 

-

1, Maya Diab, a Beyonce doubleur (angolul)

http://english.alarabiya.net/en/variety/2014/02/20/Lebanese-diva-Maya-Diab-a-Beyonce-copycat-.html

és a hozzátartozó videó: https://www.youtube.com/watch?v=uuPiR2goqW0

2, Maya Diab szemöldökéről, viccesen (angolul) 

http://inkontheside.com/2014/04/28/lebanese-women-and-eyebrows/

3, Öt trend, amiről jó lenne, ha leszoknának a libanoni nők (angolul)

http://www.beirut.com/l/29827

Mamából csak egy van... ez a szerencse!

Zs. helyi kedves ismerősöm ültette el a bogarat a fülembe, hogy talán érdemes lenne az anyósomról vezetni egy blogot... hát lenne mit írni róla! No de, ez vezetett engem oda, hogy egy új témát boncoljak: a libanoni anyóst (bár szerintem az "anyós" egy világfogalom és bárhová is megy az ember, alapvetően a Mamma, idegesítő). Nekem abban az óriási szerencsébe volt részem, hogy a jelenlegi anyósom előtt volt két másik jelölt. Az egyik kifejezetten gonosz volt (és tanulatlan), míg a másik már korántsem volt az, ám Anna volt, szőke, alsótagozatos tanár, és rendkívül tudálékos (valamint ki nem állhatott engem - másfél év után ez már kölcsönös lett, mert meguntam az állandó támadásokat). 

A szerencsémhez hozzátartozik az is, hogy a jelenlegi anyósom szintén Anna, szintén szőke, alsótagozatos tanár, és mindig, mindent jobban tud, mindenkinél. Csupán néhány példa: minden nyáron eljön hozzánk hosszabb időre, mert "neki jár a nyaralás" (hogy mi erről miként vélekedünk, az már más lapra tartozik). És minden nyáron le kell üljek mellé, hogy nézzem miként kell "szépen vasalni". Idén már nem lesz ehhez türelmem és ezt kerek-perec közöltem vele. 

Rendszeresen átrendezi a konyhámat, mert "nem logikus". Ennél már csak az a rosszabb, hogy a szüleimét is (mondanom sem kell, hogy mihelyt elmegy, az egész család azon van, hogy mindent visszapakoljunk úgy, ahogy mi szeretjük). 

Az anyósomnak nemigen tetszik az öltözködési stílusom (bár úgy nagy vonalakban megvan vele elégedve), és ennek következtében rendszeresen megajándékoz különböző darabokkal, amiket rendre továbbadok. Hiába vittem el pl. a Desigualba, hogy nekem innét minden tetszik, csak húzta a száját, hogy neki nem és, ha vesz nekem bármit is, akkor az elsősorban neki kell, hogy tetszen (ez számomra fordított logika - én alapvetően arra figyelek, hogy az ajándék tetszen annak, akinek veszem/készítem). 

Így történt az, hogy a legutóbbi olasz utunk során is abba kellett megjelennem, amit a Mamma vett, nehogy megsértsem őt azzal, hogy nem hordom. Természetesen minden, mindig tetszik nekem, jaj! ez a valaha látott legszebb darab és utána zsutty! irány a böröndbe és most Édesanyám hazavitte az aktuális táskát, amit vígan hord, hiszen az ő korosztályának kiválóan megfelel, és tényleg szép és jó minőségű, csak nem nekem.  

Ennyit ugyan az én anyósomról, mert sok minden elmondható róla, de az, hogy gonosz lenne hozzám, az igazán nem (bár volt egy rövid ilyen korszaka, mert elmertem mondani a véleményemet a bejárónőjéről, akit "lányaként" szeretett, de hát kiderült, hogy bezony-bezony... én megmondtam. Azóta nagyon mélyen hallgat, hallani nem akar az illetőről és csak úgy záporban kapom az ajándékokat. Pedig elég lenne egy egyszerű "bocsánat", de ez az, amit ő sosem mondana ki. Ilyen, el kell őt fogadni). 

Szóval, a libanoni anyós. Alapvetően keveset ismerek, de abból az egyik viszi a pálmát: a fia egy nigériai (csodálatosan szép) nőt vett el feleségül, aki szült neki három gyermeket. Tudni kell azt, hogy a libanoni alapvetően mindenkit lenéz, aki nem európai (ide a közép-, és a kelet-európai már nem tartozik), valamint ha nem amerika vagy kanadai. Az afrikaiakat és ázsiaiakat különösen megveti (lásd cseléd-sztorik).

A propos, nekem is lett bejárónőm: Eva, egy nagyon kedves, velem egykorú filippinó nő személyében. Én a hetedik hónapban, ikrekkel már nem bírok takarítani. Evaról annyit, hogy nem bírt hálálkodni, hogy ebédet főztem kettőnkre és, hogy egy asztalhoz ülhetett velem. Ugyanis, ő nem ülhet a "madame-okkal" egy asztalnál. Nemcsak a "madame" szólításáról állítottam le, hanem a hálálkodásról is. Arról már nem is beszélek, hogy szinte könnyben ázott a szeme, hogy használhatja a Nespresso kávégépünket, amikor csak akarja. Tudja, hol van a kapszula, a cukor, minden. Hiába próbáltam elhülyéskedni, hogy George Clooney nem jár hozzá, sajnos ő teljesen meghatódott, hogy milyen aranyos madame Marta vagyok.

Szóval, Y. nigériai ismerősöm anyósáról. 

Y. Nigériában ismerte meg a férjét és egészen jól megvoltak, amíg ide nem költöztek. A libanoni családi szellem, kb. olyan, mint a dél-olaszé: naaaagy család, mindig összetart, zárt közösség. Kívülről szép, belülről megy a széthúzás (erre is lenne néhány példám). Y. férje nem egészen egy év elteltével visszaköltözött Nigériába, mert jobbak voltak a munkafeltételek és hátrahagyta a feleségét és a három gyerekét mondván, hogy úgyis itt van az ő családja, amely úgyis segít majd Y.-nak. Hát annyira segítettek neki, hogy állandóan éreztették vele, hogy "fekete" és alsóbbrendű; a Mama az unokákat az Édesanyjuk ellen nevelte, hiszen szégyen, hogy félig feketék, de hát mégis az ő unokái és szerencsére tiszta libanoni  vér is folyik az erekben, ezért ő szereti őket és átveszi a neveltetésüket. Y-től tudom azt is, hogy az anyós felbérelt utcagyerekeket, akik állandóan követték őt és beszámoltak arról, hogy mikor, mit csinál, kivel. Az anyós legnagyobb elégtelenségére semmi kompromitálót nem találtak Y. viselkedésében. Ezen biztosan megsértődhetett, mert ugyanazon utcagyerekek, egy szép napon elkezdték szeméttel dobálni az utcán, amihez párosult némi "büdös nigger" beszólás (Y.-t annyira hülyének nézték, hogy úgy gondolták, hogy tutira nem tűnhet fel neki a midl íszt "Emil és a detektívek" szedett-vetett banda féléves tevékenysége).

A kálvária csak ekkor kezdődött igazán. Kötelezték Y.-t arra, hogy költözzön el a lakásból, ahol addig lakott és menjen oda a családhoz. OK, spórolás címszó alatt még egészen hihető volt a dolog. Voltaképpen a teljes megsemmisülésére ment a dolog. Egy szobába rakták őt és a három gyereket és állandóan ment a rosszindulatú mejegyzés. A férj, még Nigériából is, teljesen szótlanul hagyta a dolgot, igazi papucs módjára, aki soha nem szállna szembe a Mamával. 

Y-nek itt, Libanonban sosem volt állása. Feketéket nem alkalmaznak, hacsak nem szobalánynak. Ezt kiválóan kihasználta a család és amikor lejárt Y. itt tartózkodási engedélye, akkor a család semmiben nem támogatta az itt maradását, ergo el kellett hagynia Libanont úgy, hogy a három gyereket az anyósra volt muszáj bíznia (hiszen nekik az apuka után automatikusan járt a libanoni állampolgárság). Fél évente próbál idejönni, a lakásba nem mehet, bérelnie kell egy szállodai szobát. A gyerekeket napközben láthatja (jelzem, a legidősebb kb. 12 éves most). A férj, aki még mindig Nigériában van, egy cseppet sem állt ki a felesége mellett, így el is váltak. 

Én összeteszem a két kezem, hogy olyan az anyósom, amilyen. És "szépen vasalni" is megtanulok.

Egy általánosan elfogadott dolog a libanoniaknál az, hogy a Mama főz. A főbérlőm ikertestvérének egy barátnője mesélte, hogy ő bár sosem szólt bele a fia szerelmi ügyeibe, mégis a kisfia mindennap hazajárt enni, mert csakis a "Mama tud úgy főzni, ahogyan kell". Még akkor sem szólt semmit a Mama, amikor a saját lakásában kapta rajta imádott fiát egy másik nővel, míg a menye a munkahelyén ült. 

Az itteni anyósok többsége naponta feljár a "fiamhoz" és viszi a házikosztot. Persze, ez lehet nagy segítség is, de inkább amolyan lenéző viselkedés ez is a menyre nézve, hiszen amaz semmihez nem ért abstart.

Összeségében úgy hiszem, hogy a libanoni anyós sokban nem különbözik a többitől. Általános női tulajdonság az, hogy úgy érzi, hogy elrabolták a kicsi fiát és lássuk be, a nők többsége uralkodni akar a családban. Az új jövevényt automatikusan ellenségnek tekinti. Sajnos itt az ellenségeskedés párosul egy komoly idegengyűlölettel, amennyiben a meny idegen, rangon aluli. 

*

1, kapcsolodó cikk

https://now.mmedia.me/lb/en/reportsfeatures/foreign_brides_in_lebanon 

(angolul)