Rhétoriké, avagy a szónoklat tudománya

A görögök rengeteget beszélnek. Mindenről. Valami elképesztő. Nézem a férjem belső levelezését és olyan terjedelmes e-mail váltásokat látok a semmiről, hogy elképedek. Ő ezt végigolvassa?? Muszáj. 

Nekem nem volt hozzá türelmem. A megoldás pikk-pakk egyszerű volt: a szabály azt írja elő, hogy..., ezért hiába megy a pofázás. Betartod és kész. Én egy ctrl-del művelettel megoldottan volna (talán épp ezért nem tartok sehol). 

Hogy egy konkrét példát említsek: van a pakisztán kis szabó haverom. Nagyon jól dolgozik, totál nem beszéljük egymás nyelvét, de jól rajzolok, ő meg igen értelmes és tudja a dolgát. Kézzel is egész jól elmutogatom, hogy mit szeretnék (most egy "katkós" termo hálózsákot varr a világ legszebb katkó rajongójának, aki két és fél éves és mindenhová retiküllel jár). 

A határidővel kissé gondban vagyunk. Sehogysem értem, hogy mikorra lesz kész a hálózsák. Szerencsémre épp akkor lép be egy férfi, széles mosollyal.

- Yasassss! (Jó napot)! bla bla bla bla... és elővesz egy üveg mézet. Megértem, hogy egyenesen Krétáról hozta, de most köszönöm nem kérek, majd legközelebb.

Kérdem, hogy tud-e angolul. Persze, itt mindenki tud. Egyből rávágják, hogy igen. Szuper! Kérdem, tőle, hogy segítsen abban, hogy mikorra lesz kész a rendelésem.

Széles vigyor és... dont enderesztend. Méz kell?

...

Nem, köszönöm. 

Eukariszto (köszönöm), yasasss Neked is.

Na, nem adom fel, jön be egy másik férfi. Úgy néz a babakocsiban ülő gyermekemre, mintha patkányt látott volna. Gondosan kikerüli a babakocsit (sejtem, hogy nem rajong a gyermekekért). Közben a kis cigánylány a szabó előtt várja, hogy mikor jövök már ki, hogy rámcuppanjon és kéregessen (ez nagyon felhúzott. Nem írom le részletesen, de egyértelmű, hogy ez is szervezett bűnőzés része, hiszen a "mama" rögtön tudta angolul koldulni a "money"-t. És a hatóság nem tesz semmit... egy 5 éves és egy kb.1 éves gyermek az utcán, a földön ülve. Vizet, szappant szerintem nemigen láttak. És ők még a szerencsések, hogy (egyenlőre) nem prostitució, illetve a szervkereskedelem áldozatai lettek - pénzt nem adtam. Sosem adok. Nem mellesleg, mielőtt betértem volna a szabóhoz, láttam, hogy adták le az addigra összekoldult pénzt egy férfinak).

No, visszatérve a lényegre.

Kérdem ezt a férfit is, hogy tud-e angolul. Persze, hogy tud (...). Jó, mikorra lenne kész a rendelésem? Ekkor én már kb. 20 perce szeretném tudni az infot és kilépni a műhelyből. És...belekezdenek egy 7 perces vitába! Nem hiszem el!!! Mi a frászt lehet ezen diskurálni??? A képlet roppant egyszerű. Kettő mondat összesen.

A: Mikorra lesz kész az árú?

B: Péntekre.

Egy szót nem értek a beszédükből, de azt értem, hogy a görög férfi kijavítja a szabót. Bő öt perc vita után rámnéz, előveszi a telefonját és illedelmesen közli velem, hogy "moment". Kész. Kezd elszállni az agyam. És megy tovább az ars oratoria...mire végre elkapok egy ismerős szót: paraskevi. Péntek! Ez az! 

- Paraskevi? kérdem.

- Ne (igen), feleli a szabó.

Na végre. 

Elköszönök és kilépek a boltból (hogy megvívjam a harcom a cigány kislánnyal).