Dzsimm

Bejrútban sokat jártam a közelemben lévő "gym"-be, a Body Garage-ba. Szerettem odajárni, mégha a zuhanyzó életveszélyes is volt. A vezetékeket rosszul szerelték be és bizony volt, aki áramütést kapott tussolás alatt...

A futógép a kedvencem. Régen sose értettem, hogy azt minek használják, amikor lehet a szabadban is futni. Így változik az ember. A futógépről lehet bambulni, és én azt mesterien űzöm. Az sem mindegy, hogy melyik futógépet használja az ember. Egy idő után bensőséges viszony alakul ki gép és ember között. És a visszatérő vendégek tudják, hogy ki, melyik gépet szereti használni. Egyfajta néma paktum. 

Én legalábbis nagyon morogtam a bajszom alatt, ha más használta a balról lévő második gépet. A kitartó sohajtás és szúrós tekintet általában megteszi a hatását. Utána egy hanyag "thanks"-et kell odavágni (rá se nézzünk az illetőre), és amaz megtanulja egy életre, hogy 10.30-tól az a gép FOGLALT (a Body Garage-ról szóló beszámolóim korábbi bejegyzések alatt olvasható).

Az aténi Yava dzsimmben nem kap senki áramütést, az biztos. Már nem is olyan izgalmas a hely. Azért sem kapna senki, mert rajtam kívül nem zuhanyzik senki, ezt tanusíthatom. Sőt. De erről kicsit később.

A Yava gym két emeletet foglal el, korszerű gépekkel (több helyen jártam, mielőtt elköteleztem volna magam a Yava iránt). Harmadik alkalommal már meg is volt a futópadom. Az első, balról. Onnét elég jó a kilátás: távolban a hegyek (ha bambulok), alattam az utca (esemény!) és velem szemben a lift, ahol látom az érkező és távozó vendégeket. Megvan a "spot". 

A görögök számomra nem különösen szépek. Nem is csúnyák, csak egyszerűen nem fognak meg. A nők nem sminkelnek kirívóan, öltözködésben is moderáltak. Divatról nemigen beszélnék. Egyszerűen csak "öltözködnek". Itt megállt az idő 1998-ban. Kb. a 90-es évektől stagnál az ország. 

Az edzőteremben sem kell számítani csupa márkás és legújabb divatot diktáló "susira". Van, aki leggingben fut. És van, aki termo pulcsiban ül perceken át egy-egy gépnél (és néha egy gyakorlat erejéig megmozdul). Becsülöm azt, hogy egyrészt sokan járnak, másrészt meg azt, hogy sok a nyugdíjas. Le a kalappal előttük. Sajnos, én ismerek olyan nyugdíjast, aki lenézi a sportot, aki szerint "nem normális", hogy van aki ezzel "kínozza" magát. Nyilván, őrajtuk látszik, hogy akkor élték fiatalságukat, amikor azt hírdették, hogy a sport ártalmas, a nőknek meg kifejezetten az (erről láttam egy 70-es évekbeli olasz dokumentumfilmet. Ijesztően ostoba). A mozgást itt sem viszik túlzásba a helyiek (hölgyek pláne). Inkább amolyan megmutatom magamat, hogy lássák, én is itt vagyok. Ez egy "event". Nem olyan parádés, mint Bejrútban, de itt sem semmi azért. A férfiak a viccesek itt. Most nagyon megy a kukás-zacskó frizura, bő ujjatlan trikóval. Alatta a feszítő izmok és lehetőleg tetoválás. De van szamuráj frizurás is, illetve a kedvencem: a ciril betűs ruhás. Ő mindig abban van, illetve katonai hármas színben pompázó pamutnadrágban. Senkivel nem spannol. Ő a magányos farkas. Nem tudom, hogy ő görög-e vagy sem, de egyszer valahogy mellésunnyogok és jobban szemügyre veszem. 

Persze, itt is megy a stírölés, nézik a lányokat (egyik sem egy nagy durranás, őszintén). Engem senki nem néz meg, nyilván megvan ennek az oka is. Talán a 77 kilómban keresendő (a néhai 61 helyett - de ez az igazi kihívás, nemde? Tizenhat kilót leadni. Ezen vagyok). 

Kifutottam magam, bambultam egy jót és megyek az öltözőbe. Ma sajnos semmi érdekes nem volt az utcán. Míg lazítom az izmaimat, megijeszt az idős takkernő a bordó szőrős portörlőjével, amivel rendszeresen a futógép körül porol. Na, indulok az öltözőbe. A néni kedvelhet engem, jön velem. Kinyitom a szekrényemet, kiveszem a táskámat, a padra helyezem és levetkőzőm... meztelenre. Látom, hogy egy-két nő meghökken és gyorsan másfelé tekint. OK, nagydarab vagyok, de azért nem visszataszítóan az. Belépek a zuhanyzófülkébe és letussolok. Hajat is mosok. Mindig. Tíz perc zavartalan boldogság és lazítás. Befejeztem, elzárom a vizet, kinyitom a zuhanyzó ajtatját.

OTT ÁLL A TAKKERNŐ VELEM SZEMBEN A BORDÓ MOPPAL.

- Bla bla bla bla....

- Sorry, don't speak greek.

- BLA BLA BLA... - és a mutogatásból megértem, hogy csukjam be az ajtót, mert nincs rajtam ruha. 

Nem csukom be, mert törölközöm és kellenek a ruhák. Nem öltözöm fel zuhanyfülkében.

- Bla bla...- haragosan törli fel a vizet, ami azon az 50cm távon keletkezett, ami a pad és a fülke között van. Hát igen, pacsáltam. Na és? Ahol víz van, ott "pacsa" is lesz. Közben más nő megértően rázogatja a fejét, hogy milyen dolog az, hogy itt közerkölcsöt sértek és mutogatom magam Éva kösztümben.

Egyszerűen nem hiszem el. Leszúrtak azért, mert edzés után tussoltam és Atya-gatya! egy száll semmiben voltam. Anyukám... néhán évvel ezelőtt még fizettek is volna ezért a látványért, nemhogy megszólnak érte! 

Azóta kissé haragosan tekint rám a néni és tudja, hogy jönni kell takarítani utánam. Bad luck. Ez a munkád. Ezért fizetnek. Így jártál. 

Én mindigis zuhanyoztam edzés után, és ez sosem változik majd. A takkernőnek viszont tuti marad az állása. Igazán nem haragudhat rám.