Karácsony Bejrútban

L. barátnőm tisztességesen leszúrt, hogy nem írok mostanában. Hát nincs miről, kérem. Kifogytam az ihletből. Immáron bő egy hónapja. Nyilván, ugyanakkor nem hagyhatom szótlanul azt, hogy rég történt velem az, hogy nem otthon, a családommal töltöm az ünnepeket. Ez kissé elszomorít, mert én még azok közé tartozom, akik őszintén szeretik a karácsonyi időszakot. Szeretem feldísziteni Édesapámmal 24-én a fenyőfát (amit a macskám majd addig piszkál, amíg legalább egy vagy két dísz le nem esik róla). Szeretem azt, hogy nagyokat sétálhatok a kutyáimmal az erdőben, lehetőleg hóban, amikor senki sincsen. Szeretem azt, hogy a férjem ilyenkor kipihenheti magát és, amikor végre felkel téli álmából segít az Édesanyámnak a konyhában, mert a tokaji aszúban marinált libamáj "izgalmas" dolog, ahogy ő mondaná.

Idén sajnos ezekben nincs részem, helyette megtapasztalhatom azt, hogy miként ünnepelnek Bejrútban az emberek. Ne számítsatok valami fergeteges újdonságra: minden éppen olyan, mint otthon. Az emberek rohannak, rengeteg autó van az utakon (talán ebben különbözik az otthoniaktól - megfigyeltük annó Giovannival, hogy Karácsony táján jóformán senki sincs Budapest utcáin), mindenütt karácsonyi dísz (a keresztény negyedben) és... esténként üvölt a zene. Van, hogy éjfélig. 

Ha napjában ötször nem hallom a Wham dalát (Last Christmas, I gave you my heart), akkor egyszersem. Erre jön rá a francia "Petit papa Noël, quand tu descendras du Ciel" klasszikus, pop és techno változata, valamint más egyéb karácsonyi dal (a Mariah Carey is nagyon dívik). 

A hozzám közel eső bevásárlóközpont zsúfolásig megtelik délre és szinte elviselhetetlen a légkör. Ahogy már számtalanszor megírtam, a sorbanállás itt ismeretlen fogalom. Közel 11 hónap után sem tudom megszokni azt, hogy mennyire udvariatlanok az emberek egymással. Én ugyan rendszeresen szováteszem, hogy sorbanállok és szépen sorakozzék be mögém, de van akinek ilyenkor áll feljebb csak igazán! Persze, tudom már őket kezelni és az esetek 99%-ban sikerül kiböfögniük egy "sorry"-t. 

December második felében őrültek meg igazán az emberek. Én azóta, hacsak tehetem, nem járok vásárolni nagyobb helyekre, csakis a kis boltokba: Dzsammalhoz (aki már hitelre ad nekem mangót), az újságoshoz, a manouche sütőhöz, Johnnyhoz (bezony, arab létére ez a neve). 

Az arab negyedben nyilván teljesen más a légkör. Őket aztán nem izgatja a Karácsony. A Hamra negyedben, ahova járok arabot tanulni (most lesz "évzáró" vizsgám!), minden a régi. Egy kivétellel: egyre több a szír menekült az utcán, a kéregető. Két családot rendszeresen látok a nyelviskolába menet. Meg is fogadtam, hogy legközelebb veszek az egész családnak egy-egy manouche-t.

Ma is összeállítottam egy csomagot (hidegélelem), amit a helyi cserkészeknek adtam le. Ők viszik tovább a családoknak. Egyes régi, ám még kiváló minőségű ruhadarabot is összegyüjtök és leadom majd a plébánosnak. Most ezzel telik a karácsonyi időszakom.

El Hamraban tehát minden a régi. Ott nincs Karácsony. Miért is lenne? Számukra nem ünnep. Ahogy számunkra sem volt például a Ramadan vége (idén augusztus 8-ra esett), vagy a Hijra (ejtsd "Hizsra"), a muzulmán újév hónapjának első napja (idén november 4). 

Viszont ilyenkor érdemes megfigyelni a fokozott óvintkézkedéseket: az állami katonai szervezet különböző stratégiai fontosságú helyekre tankokat vezényel ki, fegyveres erővel. Ma már tudom, hogyha látom őket, akkor "biztonságban" lehetek. De az első hónapokban az ellenkezőjét éreztem. 

Gondolkozzatok el ezen: mi lenne, ha az Oktogonnál sorakozna négy tank? És a Széll Kálmán téren? Valamint a Bazalika előtt? Én most már megtanultam ezzel együttélni. Ez az első "tankos" karácsonyom. Az egyik nem egészen ötven méterre van a lakásunktól. Ez is egy "élmény". 

És a háttérben szól a Wham dala...

Alexa

Alexára várva Bejrútban 

Már napok óta azzal riogatják a libanoni lakosokat, hogy Oroszországból egy soha nem látott erősségű vihar közeledik: Alexa. Elméletileg két nappal ezelőtt kellett volna ideérnie, de ahogy olvasom a Dan Brown könyvemet (Az elveszett szimbólum) arra lettem figyelmes, hogy valami ismerős zaj van odakint. 

Imádom az őszt és a borús időjárást. Azt is szeretem, amikor szemerkél az eső és enyhén sötét az ég. Akkor minden lelassul és talán lenyugszik. Kinézek tehát a 11. emeleti lakásunkból és látom, hogy fúj a szél. A-ha! Ez volt az ismerős zaj. A szél. 

Megjött Alexa. 

A rádióban és a TV-ben hallatlan óvintézkedésre szólították fel a lakosokat: ki ne lépjenek az utcára, halmozzanak fel több napi hidegélelmet és ivóvizet. A gyerekeket felmentették az iskolából...

Na most, ahogy kinézek az ablakon (sőt! kimerészkedtem a teraszra és mégsem szálltam el az orkánerejű széllel), meg kell állapítsam, hogy Alexa egy úrihölgy, orosz módra. Gondolom nem kell bemutatnom az orosz nőket. Többsége igen szép (hideg szépség) és kemény. A kisugárzásuk erős és a tekintetük a csontig hatol. Én tartok tőlük egy kicsit. 

De Alexától nem tartok. Ő amolyan ancien régime típusú orosz arisztokrata. Köztünk van, felfigyeltűnk rá - erős kisugárzással rendelkezik, de korántsem pusztító erővel (ha franciául fogalmaznék, akkor azt írnám, hogy ez a vihar semmi több "macska pisinél"). 

Szír menekülttábor

Na de,... hozzá kell tenni, hogy ennek a viharnak van komoly követezménye a Bekka völgyében például, ahol szerda óta komoly hóesés zajlik és a hőmérséklet null fokra csökkent, ami inkább ritka a térségben. Nyilván, itt is a leginkább sebezhető réteg a szír menekülteké, akik kijelölt táborokban tartózkodnak, sátrakban. Az ő helyzetük valóban aggódalomra ad okot és azonnali intézkedést igényel. 

Persze, a hegyekben itt is hideg van és havazik (1000m), de veléményem szerint összeségében az ország téli időjárása nem hasonlítható össze a tényleges téllel, amit én ismerek. Olvasom a dailystar libanoni online hírekben, hogy Baalbekban 15 cm hó esett le és, hogy az utakat lezárták. Bejrútban 17 fok van, de talán lemegy tíz fokra! Juj...:

"In Baalbek where 15-centimeter of snow covered the eastern town, mountainous roads were completely blocked and few villages were isolated while traffic almost came to a stop as a result of bad weather conditions.

(...)

In Beirut, the temperature was 17 degrees Celsius with the low reaching 10 degrees, according to the weather forecast of Rafik Hariri International Airport."

Hát ez volna Alexa... én mégis kimerészkedem a boltba narancsléért.

A lopásról

F.M. barátom ismét kiosztott, hogy némi változatosságot vigyek az írásaimba: valami pozitívat. Ekkor jutott eszembe, hogy már rég szerettem volna írni arról, hogy mik azok a dolgok, amiket szeretek Libanonban. Legyen most szó egy büncselekményről, a lopásról.

Kezdeném azzal, hogy a lopás ritka. Több ismerősömmel beszéltem erről és bár egyesek szerint megnőtt a lopások száma a tömeges szír migráció óta, azért még az itteni állapot még mindig szembetünően jobb az európai átlagnál, szerintem. Engem otthon kétszer könnyítettek meg a pénztárcám terhe alól (zsebesek), a tolltartómat is ellopták a Szabó Ervin könyvtárban, amíg leszedtem a könyvet a polcról (szerintem egy kleptomániás tehette) és bizony, a házunkba is próbáltak már betörni, a nyaralónkba nem tudtak, de a kerti bútorokat elvitték, és legutóbb a garzonlakásomba törtek be, múlt héten. Amíg Pest belvárosában éltem, többször próbálkoztak betörni a lakásunkba - egyszer otthon is voltam -, de erre az esetre már nem is térek ki részletesen. Annó a genfi lakásunkat is kifosztották... nincs mit tagadni, Európában gyakori a lopás és a betörés. 

Persze, ez nem jelenti azt, hogy itt egyáltalán nincs lopás, de véleményem szerint jóval ritkábban fordul elő, ugyanis szégyenletes dolognak számít (nyilván, ennek így kellene lennie a világ összes pontján, de sokaknak nem okoz gondot másokat kifosztani). 

Kissé utánaolvastam a Hadíszban a lopásról és annak tilalmáról. A 30. hadísz, aminek címe Allah előírásai határai és tilalma a következőt írja*: "A lopás büntetése a kéz levágása és a gyilkosság megtorlása a halálbüntetés. Ezeket nem szabad átlépni, vagyis megnövelni, túlkapásra vetemedni a büntetésben."

De mi is a Hadísz? Mivel nem végeztem arab szakon vagy orientalisztikán, nem értek a témához. Csupán érdeklődöm. Beszéljen helyettem hát a wikipedia: 

Hadísz: Mohamed próféta életéről, személyéről és tanításairól, illetve más korabeli muzulmánok tetteiről és szavairól összegyűjtött elbeszélések gyűjteménye. Az iszlám legtöbb irányzatában az isteni kinyilatkoztatás hiteles forrásának tartják, a Koránt követően, másodikként (de például a koraniták csak az utóbbit). A hadíszokat a Mohamed halálát követő két évszázadban gyűjtötték össze és szájhagyomány útján terjedtek mielőtt lejegyezték és kodifikálták azokat. Mint közvélemény az iszlámban az élethez való alkalmazkodás, a fejlődés szerveként jelentkezik.

Hogy világos legyek: a jelen tanítás, azaz a 30. hadísz, az erkölcsi határokról szól és a tilalmakról. Az arab "hadd" vagy "hadud" (الحدود) határt jelent; a Koránban és a Szunnában háromfajta jellentéssel fordul elő*:

• Ha a határok az előírásokat jelentik, Allah az előírások említése után azt mondja: „Ezek Allah előírásai (hudúd). Ne szegjétek meg azokat!” (Korán, 2:229)

• Ha a határok a tilalmakat jelentik, Allah a tilalmak említése után azt mondja: „Ezek Allah tilalmai (hudúd). Ne jöjjetek közel hozzájuk!” (Korán, 2:187)

• A határok azokat a büntetéseket is jelentik, amelyeket a Saria meghatározott azokkal szemben, akik tiltott dolgot követnek el, mint például a paráznaság, amelynek a házas ember esetében megkövezés a büntetése, nem házas ember esetében pedig korbácsolás, mind a férfi mind a nő számára. A lopás büntetése a kéz levágása és a gyilkosság megtorlása a halálbüntetés. Ezeket nem szabad átlépni, vagyis megnövelni, túlkapásra vetemedni a büntetésben. Ebben a hadíszban a határok azok, amelyeket nem szabad átlépni, vagyis Allah előírásait és tilalmait jelentik. Tehát a muszlim a megengedett dolgok körében legyen, ne lépje túl azok határait, és a tilalmas dolgok köréhez ne is közeledjen.

A régióban úgy tudom, hogy csakis Szaúd-Arábiában hajtják végre ténylegesen a kéz levágását büntetésként. Ha jól tudom, akkor ott létezik csak az, hogy nincs külön alkotmánya az országnak, hanem maga a Korán az alkotmány. 

És valóban... a szaudi követség honlapján olvasom a következőt:

• The Kingdom of Saudi Arabia is a sovereign Arab Islamic State. Its religion is Islam. Its constitution is Almighty God's Book, The Holy Qur'an, and the Sunna (Traditions) of the Prophet (PBUH). Arabic is the language of the Kingdom. The City of Riyadh is the capital.

(A Szaúdi Királyság egy független Arab Állam. A vallása az Iszlám. Az alkotmánya a Mindenható Isten könyve, A Szent Korán és a Szunna (Hagyományok - azaz Mohamed próféta és társai cselekedeteinek, és tanításainról szóló könyve.) A hivatalos nyelv az arab. Riyadh a fővárosa.)

Annak ellenére, hogy kézlevágás jár a lopásért, azt olvasom a neten, hogy igen gyakran kapnak el zsebtolvajokat és, hogy ezen bűncselekmények megtorlása jogi és rendőri kereteken kívül történik meg.

Egy 2002-es felmérés szerint, a bűncselekmények 47%-át a lopás tette ki. Merészek a szaúdiak, illetve az ott tartózkodók... akár még halálbüntetéssel is sújthatják a lopást, illetve a betörést. 

Ehhez képest Libanon maga a liberális államok gyöngye! Az arab tanárom mondta, hogy egy ismerőse rövid ideig dolgozott Szaúd-Arábiában. Az mesélte, hogy látott olyan férfit, aki kötéllel ostorozta az embereket az utcán, ha azok nem mentek imádkozni. Nála is bepróbálkozott, de gyorsan elhadarta neki, hogy libanoni és keresztény, hagyja őt békén!

Arra a feltett kérdésemre, hogy miért van az, hogy mégis kevesebb a lopások száma itt, mint Európában, a tanárom csak annyit felelt, hogy "oktatás". És ezen elgondolkodtam. Hogy otthon valóban arra tanítanak bennünket (jobb családokban), hogy ami másé, azt el ne vedd, ám mégsem eléggé. Itt minden bizonnyal belesújtják az emberbe már gyerekkortól. Nemcsak otthon, hanem az iskolában is. És, hogy egy ilyen cselekedettel szégyent hoz magára, és a családjára. Továbbá a tanárom azt is mondta, hogy otthon őt is mindig azzal riogatták, hogy Isten mindent lát, úgy viselkedjen!

Gondolom, hogy ebben lehet némi ráció. Engem az iskolában nem tanítottak arra, hogy ne lopjak. Persze, arra sem, hogy űzzem bátran a sportot, de nem volt külön erkölcstan vagy ehhez hasonló óra. Sajnos.

Bár hiába írtam le mindezt, akkorsem tudom megérteni, hogy miért van az, hogy kevesebb a lopások száma a Közel-Keleten. Lehet az is, hogy tévedek. Hogy ugyanúgy van, csak nem beszélnek róla? A szaúdi 47% elgondolkodtató, de azt is figyelembe kell ilyenkor venni, hogy mennyiből 47%? Mertha összesen volt az adott évben 12 bűncselekmény és abból nem egészen hat lopás volt, akkor az bizony dicséretes.

Persze, most túloztam, de akkor is érdemes lenne tudni, hogy mennyi az annyi? No meg minden relatív ugyebár... mert halálos büntetést kaphat egy zsebtolvaj azért, mert ellopott egy irattárcát, de megússza szárazon az a Madame, aki agyonveri az afrikai szobalányát...? 

Különös világ ez.

---

*Forrás: 

http://iszlamweb.hu/index.php?content_type=article&content_id=782

1, http://en.wikipedia.org/wiki/Crime_in_Saudi_Arabia

Dzsammal, a haverom

Tök égő, de a zöldségárust nem Khalednak hívják, hanem Jamal-nak (ejtsd Dzsammal). Most már értem, hogy miért mosolygott mindig, amikor hangosan odaköszöntem neki, hogy "marhaba Khaled, kifak?" ("Jónapot! Hogy vagy?"). A barátja súgta meg nekem két hete, hogy Khaled voltaképpen Jamal...- nem akartam elsüllyedni a föld alá egy percig sem...!

Tehát Jammallal jókat tudok beszélgetni: akárcsak a zöldségárusok többsége, ő is egyiptomi és az angol nyelvtudása meglepően jó. Szereti a macskákat (van is egy neki ), a libanoniakat már kevésbé. 

Kérem, igenis van logikai kapocs a fenti párhuzamos állítás között! Ugyanis, sok libanoni nő szószerint fél a macskától. Van aki a fertőzésveszélytől (de az, hogy a nyílt szemetes konténerek mellett kell elsétálniuk, az nem jelent gondot) és van, aki azért mert a macska gonosz és... átkoz a szemével! 

Üdvözöllek a középkori néphiedelmek között, kedves polgártárs!

Nyilván, ez nem érvényes a libanoni nők mindegyikére, de én hármat is ismerek, akik így vélekednek (köztük J. barátnőm). Ugyanis, itt nagyon félnek a szemmel veréstől (régi magyarban: szemmel basz*s - és ez nem valami ócska vicc! Ugyanis a néhai ba*ni igénk azonos jelentéssel bírt a toszni igével, ami nem más, mint "verni"). A térségben széles körben található az Allah-szeme amulett (ékszerben, falidíszben), illetve a törököknél a nazar amulettként ismert (a nazar törökül "szemmel verést" jelenti).
Azt olvasom a wikipédián (forrás!), hogy "a hiedelem szerint vannak emberek, akik csupán a tekintetükkel rontást, betegséget vagy akár halált is képesek okozni." Ejha!
Én ebben nem hiszek. Viszont hiszek az embertársaim végtelen rosszindulatában és irigységében. Továbbá hiszek az emberi butaságban, ami alapot ad a hiszékenységnek.

Szóval Jammalnak van egy helyes macskája, akit mindennap megfürdet (szegényke) és gondosan ápol. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy Édesanyám járt Izraelben három hete és nagyon megizlett neki egy datolyafajta (már végképp nem értitek, hogy miről írok... macska, átok, datolya, Izrael.)

Kérdem Jammaltól, hogy miféle datolya lehet mégis az, amit Édesanyám, ama szent asszony kóstolhatott Izraelben?

- I don't understand. (nem értem)

- Na Jammal... tudod, az a terület, amit fegyeveres erőszakkal megvontak Palesztínától... tudod,... amiről én sem beszélek szívesen, de az európaiak ezt nem értik.

(felicsillan a szeme)

- Te sem szereted őket? - kérdi halkan.

- Nem érdekelnek. 

- Ah..., de nem is zavarnak?

- Nem veszek róluk tudomást.

És ekkor egy széles mosoly ült ki Jammal arcára: you do it right (jól csinálod). 

Persze, ezek amolyan féligazságok. Tényleg nem érdekel, hogy a térségben miként utálják egymást és, hogy miként esnek egymásnak, amíg a civiliket nem érinti (naív álom). Viszont az már nem igaz, hogy nem veszek róluk tudomást, mert valóban képesek megmozgatni a politikai színteret, és egyszer szívesen elmennék Jeruzsálembe és Betlehembe.

Mindig elmosolyodom azon, hogy Izrael egy fantom-állam a Közel-Kelet számára. Azt mosolyogtat meg, hogy még a legegyszerűbb ember is úgy vesz tudomást a fiatal államról, hogy letagadja. Lehet vele nem egyetérteni, de tudomásul kell venni. Érdekes világ az itteni nagyon...