Dzsammal, a haverom

Tök égő, de a zöldségárust nem Khalednak hívják, hanem Jamal-nak (ejtsd Dzsammal). Most már értem, hogy miért mosolygott mindig, amikor hangosan odaköszöntem neki, hogy "marhaba Khaled, kifak?" ("Jónapot! Hogy vagy?"). A barátja súgta meg nekem két hete, hogy Khaled voltaképpen Jamal...- nem akartam elsüllyedni a föld alá egy percig sem...!

Tehát Jammallal jókat tudok beszélgetni: akárcsak a zöldségárusok többsége, ő is egyiptomi és az angol nyelvtudása meglepően jó. Szereti a macskákat (van is egy neki ), a libanoniakat már kevésbé. 

Kérem, igenis van logikai kapocs a fenti párhuzamos állítás között! Ugyanis, sok libanoni nő szószerint fél a macskától. Van aki a fertőzésveszélytől (de az, hogy a nyílt szemetes konténerek mellett kell elsétálniuk, az nem jelent gondot) és van, aki azért mert a macska gonosz és... átkoz a szemével! 

Üdvözöllek a középkori néphiedelmek között, kedves polgártárs!

Nyilván, ez nem érvényes a libanoni nők mindegyikére, de én hármat is ismerek, akik így vélekednek (köztük J. barátnőm). Ugyanis, itt nagyon félnek a szemmel veréstől (régi magyarban: szemmel basz*s - és ez nem valami ócska vicc! Ugyanis a néhai ba*ni igénk azonos jelentéssel bírt a toszni igével, ami nem más, mint "verni"). A térségben széles körben található az Allah-szeme amulett (ékszerben, falidíszben), illetve a törököknél a nazar amulettként ismert (a nazar törökül "szemmel verést" jelenti).
Azt olvasom a wikipédián (forrás!), hogy "a hiedelem szerint vannak emberek, akik csupán a tekintetükkel rontást, betegséget vagy akár halált is képesek okozni." Ejha!
Én ebben nem hiszek. Viszont hiszek az embertársaim végtelen rosszindulatában és irigységében. Továbbá hiszek az emberi butaságban, ami alapot ad a hiszékenységnek.

Szóval Jammalnak van egy helyes macskája, akit mindennap megfürdet (szegényke) és gondosan ápol. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy Édesanyám járt Izraelben három hete és nagyon megizlett neki egy datolyafajta (már végképp nem értitek, hogy miről írok... macska, átok, datolya, Izrael.)

Kérdem Jammaltól, hogy miféle datolya lehet mégis az, amit Édesanyám, ama szent asszony kóstolhatott Izraelben?

- I don't understand. (nem értem)

- Na Jammal... tudod, az a terület, amit fegyeveres erőszakkal megvontak Palesztínától... tudod,... amiről én sem beszélek szívesen, de az európaiak ezt nem értik.

(felicsillan a szeme)

- Te sem szereted őket? - kérdi halkan.

- Nem érdekelnek. 

- Ah..., de nem is zavarnak?

- Nem veszek róluk tudomást.

És ekkor egy széles mosoly ült ki Jammal arcára: you do it right (jól csinálod). 

Persze, ezek amolyan féligazságok. Tényleg nem érdekel, hogy a térségben miként utálják egymást és, hogy miként esnek egymásnak, amíg a civiliket nem érinti (naív álom). Viszont az már nem igaz, hogy nem veszek róluk tudomást, mert valóban képesek megmozgatni a politikai színteret, és egyszer szívesen elmennék Jeruzsálembe és Betlehembe.

Mindig elmosolyodom azon, hogy Izrael egy fantom-állam a Közel-Kelet számára. Azt mosolyogtat meg, hogy még a legegyszerűbb ember is úgy vesz tudomást a fiatal államról, hogy letagadja. Lehet vele nem egyetérteni, de tudomásul kell venni. Érdekes világ az itteni nagyon...