Louist az angol nyelvű könyvklubban ismertem meg. Brit állampolgár, négy gyermekes anyuka és sosem értettem meg igazán, hogy mi szél hozta Libanonba. A férje is brit és annyit tudok, hogy nem a munka miatt költöztek ki, immáron nyolcadik éve. Alapvetően szeret itt élni csak egy gondja van: az éves nyilatkozat, amit kötelező kitöltenie minden egyes alkalommal, miszerint változatlanul Libanonban szeretne élni.
Többen nem értik, hogy mégis miért marad itt? Én szerintem nincs ebben semmi ördögi.
Mindig, minden relatív.
Ki tudja, hogy milyen körülmények közt élt a szigetországban? Liverpoolhoz képest szerintem Bejrút mindenféleképp izgalmasabb (és most csak mondtam egy várost, mert azt sem tudom, hogy hova valósi Louis - ő nagyon diszkrét).
Két héttel ezelőtt volt a havi könyvklub találkozó. Akkor a Casual Vacancyt beszéltük meg a Harry Potter szerzőjétől (nekem nem tetszett). Kicsit beszélgettünk a nagy eszmefuttatás előtt, mindenki a szokásosról: J. barátnőm a randivonal honlapról, hogy most éppen kivel csetel, Alma az egyetemről és a libanoniak a sajnálatos december 27-i merényletről, amit én szerencsével megúsztam (lévén lusta voltam időben elindulni itthonról és így elkerültem a malőrt).
Louis egy nagyon kedves és nyugodt, a harmincas évei vége felé járó tipikus angol: alacsony, kissé duci és...hanyag az öltözékében. De nekem ez szimpatikusabb, mint az itteni gyakori puccparádé, ahogy képesek kilépni az utcára (nincs sminked? bíííííííííííííííííííp! Nem hordasz tűsarkút? bííííííííííííííííííííííííííp! Még nem jártál soha plasztikai sebésznél? bíí-bííííííp!).
Ezen az estén Louis egy kicsit gondterhelt volt.
- Louis, valami gond van?
- Nem, semmi. Csak a szokásos itt tartózkodási papírjaink intézése. Nem mindig egyszerű, de megoldjuk.
- Értem.
- Most éppen az a gond, hogy az egyik lányomat úgy hívják, hogy Naomi és ezen problémáznak. Zsidó név tudod. És kérdik, hogy miért neveztem így el a lányomat? (Naomi már Libanonban született)
*
Naomi: (nem, nem Campbell) - magyarul Naomi, Naómi vagy még Noémi (egyik kedvenc nevem - igen, személyhez is kötöm) héber eredetű név, jelentése: gyönyörűségem, illetve kedves lányka (http://mek.niif.hu).*
*
Itt egy kicsit meglepődtem, mert én még ilyet nem hallottam. Nyilván nem feltételezem, hogy Louis valótlant állít dehát, hogy mégis ez legyen a gond? Egy 4-7 éves kislánynak a keresztneve? Amikor otthon már akár Babérnak is lehet keresztelni egy (szerencsétlen) gyereket...!
Persze, nem lehet a két országot összehasonlítani.
Arról sokan tudnak, hogy amennyiben szerepel izraeli vízum az útlevélben, akkor sajnos nem léphetünk be Libanon területére: A valid passport and visa are required to travel to this destination. Please note: entry not granted to passports showing Israeli visas or stamps (http://lebanon.travisa.com/).
Viszont Louis mondott egy másik érdekeset is: hogy amikor egy bizonyos nyilatkozatot aláír (és ezt keresem-kutatom most), akkor kijelenti, hogy semmilyen kormányt nem kritizál, sem a libanonit sem mást, kívéve az izraelit, mert azt lehet.
:)
Louis azon pörgött, hogy márpedig a brit kormányt miért nem kritizálhatná, mint állampolgár?! Én ellenben a "politikai korrektségen" mosolyogtam. Nem hangzik ez hihetetlennek számunkra? Gondoljunk csak bele: férjem, Giovanni, immáron magyarországi rezidens és alá kellene írnia egy olyan nyilatkozatot éves szinten, miszerint senkit nem szidhat, de a szerbeket és a szlovákokat csak nyugodtan (most írtam valamit).
Az elmúlt néhány év (de különösen az elmúlt másfél) megtanított arra, hogy kevés dolgon lepődjek már meg: emberi gyarlóság? Pipa. Állandó bizalmatlanság? Pipa. Közveszély? Pipa. Politika? Félpipa.
Ugyanis itt akad meg a mogyorónyi agyamban a fogaskerék: 1+1=2. Gyülőlet+Harc= meg nem szűnő konfliktus.
Ez így nem mehet tovább és egyszerűen ezt nem értem meg, hogy mégis miként nem látják be ezt sokan (bár ezt is kifejtem)? Elfogadom, hogy nagyon sok érzelem és sérelem van az egész Közel-Keleten. De azzal, hogy a mai napig ebből "élnek", nem oldják meg semmilyen szinten a jövőt. Egyáltalán: milyen jövő képe van a térségnek? Mert én személyszerint nem látok semmilyet, hacsak nem egy status quo-t.
Nem kell a szomszéd államot "szeretni", de lehet egymás mellett úgy élni, hogy ne legyen állandó feszültség. Pl. ne vegyünk róla tudomást. Kezdetnek ez is jó lenne. És nem hiszem el, hogy ez lehetetlen lenne. Kevés dolog lehetlen. A nem akarásról van szó. Ciprust lehetne felhozni példának. A török és a ciprióta rész megél egymás mellett és nem vesz egymásról tudomást. De nem élnek állandó rettegésben.
Sokan ezen, vagy azon ország érdekeit védik. Az én véleményem az, hogy az egyik kutya, a másik eb. És mindkét oldalon rengeteg a civil áldozat. Ahogy sok mindenben, én itt is az oktatásban látom a megoldást. Amíg nincs megfelelő oktatás (leginkább színvonalas állami oktatási intézményekre gondolok), addig nincs nagyon miről beszéljünk. Mégis ki áll be a különböző milícia közé? Nyilván az, akinek ez jelenti a kiutat. És kik ezek leginkább? Azok, akik szegény családból származnak. És ahol szegénység van, ott bizony az oktatás is szegényes, hiszen a térségben a jó iskolák fizetősek (és nem két fillér).
Ismétlem: 1+1=2.
Persze, én csak egy "hülye bölcsész" vagyok, ahogy a társadalom egy jó része gondolja. Csakhogy a bölcsészek igen széles általános műveltséggel rendelkeznek és gyakorta kiváló eszmefuttatási képességgel, lévén nem pragmatikus oktatásban vettek részt.
Az okos közgazdász/jogász politikus majd megoldja. Bár egyelőre nem látom, hogy miként.
-
* Hosszas elemzés a Naomi névről itt olvasható (célszemélynek):
http://www.merenyi.baptist.hu/index.php?m=2581
