Újév

Szögezzük le: nem szeretem a szilvesztert. Sőt, kifejezetten nem kedvelem. Ki nem állhatom a kötelező "jó hangulatot", a petárdát, a tömeget az utcán..., sose szerettem. Mitől lesz jobb és más a "holnap" a mától, azaz január elseje december 31-től? Nekem konkrétan a 2013-as évem már 2012. októberétől sz*r volt, és meg sem állt annak lenni egészen két nappal ezelőttig, december 31-ig. 

Egy egyiptomi barátunkál ünnepeltünk, ahol sajnos jelen volt egy igazán idegesítő olasz nő. Nem írom le részletesen, de a lényeg, hogy én este 11-ig bírtam ki. Inkább hazamentem és Morfeusz lágy ölében pihentem meg - ő vitt át az újévbe (jelzem, az olasz nők roppant idegesítők tudnak lenni, akárcsak a franciák - tisztelet a kivételnek).

A korai távozásom másik, és komolyabb oka az volt, hogy január elsején kirándulni mentünk a cédrusokhoz. Ennek rendkívül örültem, mert nagyon hiányoltam az igazi telet, a havat és a hideget. Annyira nem volt hideg (5-8 fok), de maga a hó látványától teljes boldogságban úsztam. Júniusban ugyanezt a kirándulást megtettem F.M. barátommal és kiváltképp érdekes volt azt látni, hogy mennyire más a táj télen, mint nyáron.  

Bsharri -  kilátás Khalil Gibran házából

A Szentek völgyében (Kadisha völgye) kezdtük a kirándulást, ahol Khalil Gibran író házát látogattuk meg. A nemzeti filozófus Bsharriban született, Észak-Libanonban. A falucska neve az ősi időkbe nyúlik issza - jelentése "Ishtar háza". Ishtar egy főniciai istennő volt, akit még Salamon király is dicsőített. Később a terület egésze keresztényé vált, görög katolikussá. 

A város (falu inkább) különlegessége továbbá még az, hogy csakis itt beszélték az arameust, Jézus nyelvét egészen a XIX. századig! Ennek következtében a mai arabuk igen sajátos és erős akcentussal gazdagodott, amire a helyiek nagyon büszkék. A térség jellegzetessége még  az oliva és az alma termesztése. Rengeteg olivafát láttunk útközben. Ahogy haladtunk egyre feljebb (2000m magasság) egyre tiszább volt a levegő, ami nagyban különbözik a nagyonis szennyezett Bejrúttól.

Bsharri

Horsh Arz el-Rab

Amikorra megérkeztünk a Szentek völgyének utolsó állomására, a táj már határozottan havas és,... gyönyörű volt. Megérkeztünk az Isten cédrusaihoz, Horsh Arz el-Rabhoz. A cedrus libani, ahogy a neve is elárulja helyi különlegesség és valaha benépesítette az egész Mount-Lebanon hegyvidéket. Ma már nem egészen 5%-a maradt meg ennek az erdőnek.

Elsősorban az asszírek, a babülóniak és a perzsák zsákmányolták ki a területet, de később a főnicíaiak, az egyiptomiak és jóval ezután az ottománok is vágtak ki tömegesen fákat. Az egyiptomiak a hajóépítésére használták fel a cédrust, míg az ottománok a vasúti sínekhez (amit a britek továbbfejlesztettek; az utóbbi már csak néhol látható, hiszen a polgárháború idején (1975-2006) minden állomást felrobbantottak. Libanonnak azóta sincs vasuta).

A legenda úgy tartja, hogy valaha nagy háború dúlt az emberek és a félistenek közt ezen a vidéken. Az erdőd Enlil isten védte, a szelek istene. Enlil (illetve néha még Ellil) Anshar és Kishar sumér istenek gyermeke. A halandók jöttek ki győztesen a háborúból és nekiláttak a fák kivágásának. A legenda még úgy tartja, hogy Gilgames is cédrusfát használt volt városának felépítéséhez, a híres Urukhoz. Gilgames eposzában, ugyanúgy mint a mezopotám mitológiában, gyakran esik szó a libanoni cédrusról. A Biblia is több helyen tesz említést róla (Ótestamentum), pl.: "Tárd ki kapuidat, Libánon, hadd eméssze cédrusaidat a tűz! Jajgassatok, ciprusok, mert ledőltek a cédrusok, elpusztultak a hatalmas fák! Jajgassatok, Básán tölgyei (...)" (Zak 11:1,2) vagy "Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus." (Zsolt. 92:13), és még lehetne idézni egypárat.

Viktória királynő védőfala

1876-ig kellett  várni ahhoz, hogy védetté nyilvánítság a cédrus-erdőt: Viktória királynő egy vedőfal megépítését rendelt el, a már csupán 102 hektárra zsugorodott erdő köré. Az első világhaború idején a britek ennek ellenére ugyanúgy vágtak ki fát, hogy építhessenek ezt-azt, amazt.
Nyilván, a lakosság fokozatosan felfigyelt a nemzeti értékére és annak nagy mertékű pusztítására. Ennek következtében megkezdődött az erdő folyamatos védelme és utánpotlása.  1998 óta a Isten cédrusai az UNESCO által védett terület.

Ami igen megmosolyogtatok az az volt, hogy természeten nem tudtunk a erdő főbejáratáig eljutni mert "akkora hó" volt. Ugyanakkor annyira nem volt elegendő a hó, hogy sielni lehessen, hiszen szószerint fű borította a sípályát. Hogy mi áll a dolog mögött? Egyszerűen az, hogy nem takarítják az utakat. Semmilyen szinten. De latni is a csatolt képeken, hogy nem volt olyan mennyiségű hó, hogy ne lehessen kényelmesen közlekedni. Apósom sehogy sem értette meg, hogy miért nem volt képes az utazási iroda feltelefonálni a rezervátumnak, hogy járhatóak az utak van sem? He-he... naív európai. Az utazási irodának nem érné ez meg, mert a turista azért ad ki pénzt, hogy a cédrusokat láthassa. És láttuk is őket, de nem egészen tíz perc erejéig, mert a csoport többi tagja "fázott" (közel-keletiek). Elkészültek a kötelező mobiltelefon fényképek, hogy "itt jártam" és már mehettünk is tovább. Meg is beszéltük Giovival, hogy legközelebb inkább bérlünk autót és magunk megyünk fel, hogy tudjunk nyugodtan sétálni egyet a friss levegőn.