A Lamartine örökség - II. rész

Deir El Qamar - látkép egy tetőtérről (sk. kép)

A néhai Emírek fővárosától, Deir El Qamartól nem messze található Beiteddine, a híres hercegi palota, ahol annó Lamartine is megszállt. Én konkrétan beleszerettem mindkét városba. Deir El Qamart felfedezvén értettem meg igazán, hogy miért is menekülnek a bejrútiak el a város elől és mihelyt lehet, felköltöznek nyárra a második otthonukba. A városban található ugyan egy mecset a sok szír vendégmunkás részére, de alapvetően (99%-ban) keresztény terület. A házak és maga a táj elképesztő.

Deir El Qamar, avagy a Hold Monostora csupán 38km-re van Bejrúttól, 900 méterrel a tengerszint felett. Korábbi neve Dar El Qamar volt, ami a Hold lakhelyeként fordítható le. Ugyanis, ez egy főniciaiak által lakta település volt, akik felépítettek egy templomot Astartenak, a Hold és termékenység istennőjének.
Később, a rómaiak ugyanezen templomot a saját Hold-istenüknek szentelték, Lunanak. Ezutóbbinak volt egy fivére, Sol (Nap). Mindketten az évszakok váltakozását szimbolizálták. A harmadik testvér, Aurora (azaz Hajnal) nem más, mint Diánna, Apollón és Szeléné testvére a görög mitológiában.
A romokat ma már nem láthatjuk, hiszen arra húzták fel a Saidet El Talle templomát az ötödik században. Sajnos ennek az épületnek is csak a maradványai láthatóak alapként, hiszen egy 859-ben bekövetkezett földrengés miatt a templom komolyan megrongálódott. A templomosok (témánál vagyok!) építik újjá az akkor már Boldogasszony templomát, de ezt viszont majd a Szaracénok lövik porrá (nem messze innét, a szír határtól csupán néhány kilométerre található Saidnaya városa az igen híres Szent Szűz Mária templomával, ahová annó a templomosok zarándokoltak - sajnos a jelenlegi politikai helyzet miatt nem mehetünk át. Hacsak nem szeretném kockára tenni az életemet és szószerint áldozni a kultúra oltárán).

Saidet El Talle harangozó tornya (sk. kép)

A ma látható templom részben tehát V. századi (az alapja), XVI. századi, amikor Első Fakhreddin úgy dönt, hogy ismét felhúzza az szentélyt, valamint XVII. századi, amikor az akkori Sejk (Abu Fares Karam) megnagyobbítja és kiegészíti a templomot. Utódjuk, II. Bechir Chehab is szépít az épületen (XVIII.-XIX.sz.) és a mai látogató ugyanazt csodálhatja meg, mint amit annó Lamartine is látott.

A templom maronita (mind nagyjábból mindegyik Libanonban) és egy kis múzeummal is szolgál az érdeklődő számára. A település további történelmi különlegessége az, hogy ez a szinte egyedüli keresztény lakta kisváros, amely érintetlen maradt a polgárháború alatt bekövetkezett atrocitásoktól.

Deir El Qamar Mount Lebanon fővárosként szolgált a XVII. század elejétől (amikor még különálló régiókról beszéltünk Libanonban), ám ez nem tartott sokáig, csupán 35 évig, 1635- ig, amikor meghalt a drúz Fakhr Al Din emír.
A városka helyes festői látképet nyújt, és 1945-től része a helyi történelmi örökségnek. Szép, kis tipikus libanoni házai megőrízték a néhai légkört, ami valaha uralkodhatott a városban. Ezentúl, nekem különösen megtetszett a következő jármű, ami ugyan nem mondható helyi érdekességnek, de számomra mégis az volt!

Modern jármű patchwork módra (sk. kép)

2007 októberében komoly erdőtűz futott végig a környéken, ami komoly károkat okozott. Többek között a beiteddine-i palota terasszos kertje is áldozatul esett ennek. Beiteddine palotája nem messze található Deir El Qamartól, csupán néhány percre autóval (hacsak nem a fentivel gurigázunk el odáig, mert akkor szerintem eltarthat egy ideig).

A XIX. században építették meg az emírek rezidenciáját, II. Bachir Chehab (1788-1818) ideje alatt. Egészen 1840-ig itt élt a Mount Libanon hercegsége, majd az ottománok erőszakkal elvették tőlük.
A francia mandátum alatt, az első világháború után, irodaként szolgált a régió adminisztratív feladatainak ellátására, de hamar kikiáltják az épületet védetté (1934) és restaurálják. 1943 óta, Libanon függetlensége óta, a mindenkori köztársasági elnök nyári palotája (érdekességképpen jelzem, hogy a helyi keresztény többsége nem ünnepli a függetlenség napját, mert számukra a francia mandátum ideje volt maga a paradicsom, valamint a mindenkori köztársasági elnök szigorúan keresztény - maronita - felekezethez kell, hogy tartozzék).

Beiteddine (sk. kép)

Hát ebben a palotában időzött el egy keveset Lamartine mielőtt Szíriának vette volna útját. Nicolas Courtinat eképpen nyilatkozik a palotáról*: "Avec Beiteddine, cette prise de possession prend des allures d'invasion, le palais répandant largement son "ombre gigantesque" sur les éminences rocheuses qui l'entourent." (A beiteddine-i palotával ezen birtoklási vágy nem kézzel fogható. Mintha elszökne előlünk. A palota hatalmas árnyai beborítják a sziklás csúcsokat, amik körbefogják azt.)

Dar El Kataba (sk. kép)

Szögezzük le: a palota hatamas, bár nem annak tűnik. Kivülről jelentéktelen, míg belülről lélegzetelállító. Minden egyes szekciójának külön neve van: a külső udvar Dar El Baraniyyeh, míg a belső Dar El Wousta. Az csatolt frontrész pedig az ún. Dar El Kataba.

A magánlakosztályok a Dar El Harim, a fogadóterem (avagy a "salamlik"), a konyha és a magánfürdők egy blokkban találhatók. A palota legdíszesebb része a vendégváró és az előszoba. Több helyen látható ókori mozaik, ami a falakat dísziti. Ezeket ugyanis annó, különböző városokból szállították ide, mihely megnyílt a palotában a mozaik múzeum.
Bechir emír a salamlikban szívta a narzsil pipáját, miközben üdvözölte a vendégeit. Ugyanebben a teremben folyt az igazsásszolgáltatás is: az emír ítélkezett.

A Lamartine-szoba (sk. kép)

Ha elhagyjuk ezt a termet és jobbra fordulunk, akkor térünk be a szerény, ám ízléses Lamartine szobába. Nem tartozkodott valami sokat a költő a palotában, ennek ellenére a mai napig megtekinthető a "szobája". Lamartine eképpen ír az emírről: "Ce prince, habile et guerrier, règne depuis quarante années sur toutes les montagnes du Liban. Il a fondu en un seul peuple les Druzes, les Métualis, les Maronites, les Syriens et les Arabes, qui vivent sous sa domination [...]." (A herceg igen szakképzett és jártas a harcban. Negyven éve uralkdoik a libanoni hegységeken és egy nemzetté kovácsolta a drúzokat, a síita perzsákat és kurdokat, a maronitákat, a szíreket és végül minden arabot, aki az uralma alatt állt.)

A palota még bővelkedik egy hatalmas törökfürdővel, amit sajnos teljesen elhanyagolnak. Borzalmas állapotban van, a freskók szószerint rohadnak és málnak le a falról. Oda nem jár a köztársasági elnök, nem számít. A néhai mérnökök közt több olasz és máltai volt található. Névjegyükkel láttak el a fürdőt, amit a figyelmes felfedező észre is vehet, ha felfelé tekint: a fürdőtermek kupolatetejében az kerekalakú üvegeket kereszt alakjában helyezték el. Ezt leginkább akkor lehet észrevenni, ha tükrön keresztül nézünk fel (a napszemüveg is megteszi).

Amennyiben Libanonban jártok, csakis ajánlani tudom ezen környéket. Csodálatos egy hely és igazi kikapcsolódást nyújt a fővárosi zűrzavar után.

A fogadóterem (sk. kép)

Egy mellékszoba szökőkúttal (sk. kép)

A salamlik (sk. kép)

A rothadó Hammam (sk. kép)

-
* COURTINAT, Nicolas,"Ô saisons, ô châteaux": châteaux et littérature des lumières à l'aube de la modernité (1764-1914), Presses Univ Blaise Pascal, 2004.

1, A palotárol, angolul:
http://www.middleeast.com/beiteddine.htm