Durable Solutions

A városnegyed, ahol lakunk egy szentről kapta a nevét: Szent... Péntek (Agia Paraskevi). Mindigis megmosolyogtat az, ha valakit a hét egyik napjáról neveznek el. Nézzenek ezért műveletlennek, de részemről ez bizony a fantázia hiányát jelöli, illetve a lélek egyszerűségét. Szent Péntek is azért kapta ezt a nevet, mert ezen a napon született (...). 

- Hello, Szerda vagyok. Kovács Szerda.

Aha.

[A hagiográfia még azt is említi, hogy görögül a paraskevi nemcsak pénteket jelent, de "felkészülést" is [Paraskevi, which means “Friday” in Greek (literally "preparation" for the Lord's Day)].

Ugyanígy viccesnek tartom azt, hogy van akit Jézusnak keresztelnek el (ezzel az erővel lehetne Mózes, Mani, Buddha vagy még Zoroaszter...). Drága barátosném egyik udvarlója (kalandja?) a Domenico (vasárnap) névre hallgatott (rendben: domenica a vasárnap olaszul, de egy tőről fakad). El is neveztem Sontaghnak, mint a balatoni szomszédot, így kódolva kissé az "affért". De a legvicessebb egy néhai kollegám neve volt (olasz), aki a következő névre hallgatott: Vasárnap Öt. 

(...)

Tehát Agia Paraskevi, a mártír. 

Semmi különös, szokásos történet. Idős, gazdag, házaspár gyermekáldásra váró imája meghallgatásra lel. Beáll a rendbe, hittérít, bebörtönzik, kegyetlenül megkínozzák, túléli, szabadon bocsájtják (mindig vannak kétségeim a túlélés hitelességéről). Amit viszont mindenki tud erről a szentről úgy, hogy mégsem tudja, hogy vele történt meg, az az, hogy ő az bizony, akitől a mérges kigyó megriadt, amikor a kereszt jelét rajzolta a levegőbe. Így a kígyómarást is "túlélte".

Ami azt illeti, az egész élete egy mártíromkodás volt. Három császár is megkínoztatta, míg végül lefejezték. Nem kell horror filmeket nézni: olvassátok a szentek életét. Kegyetlen. Meg olvassatok történelmi műveket. Az emberiség története a legnagyobb horror.  

Tehát, Agia Paraskevi, a negyed.

Mit is mondjak... szép, zöld övezet. Alapvetően minden van: minden utcasarkon gyógyszertár (nem túlzás), kávézók (rengeteg!), egy Hondos Center (kb. a Müllernek felel meg)... és rengeteg nyugdíjas. Szerintem ez itt a "nyugger-zone". Illetve a kismamáké. Mi tagadás, én is idetartozom. Tolom a tuti piros járgányt a tüncibüncin gőgicsélő mini terroristával, miközben nézek ki a fejemből és válogatott aktuális világproblémákat oldok meg, mint pl. azt, hogy mi legyen vacsorára. Miközben ezen és más hasonló horderejű dilemmán kattog a maradék pörgő neuronom, feltűnik az, hogy az idős néniknek egyen "bevásárlótankjuk" van. Ki, miként nevezi, de ugye otthon is jól ismert a kerekes bevásárlótáska, amivel a piacot járják a mamikák. Az itteni modell fémből van, rácsos, láthatóan strapabíró és az izléstelenség aranyérmese. 

Ezt nevezem durable solutions-nek. Ezt még az ükunokák is használják majd, nem megy tönkre ám. Megfigyeltem azt is, hogy csak mamikák használják. A papikák nem. Ők műanyag zacskóval járnak. Gondolom felosztják maguk közt azt, hogy ki miért felelős (én pl. nem veszek wc papírt). 

Amúgy rémesen unalmas egy negyed. A lakótömbök régiek és korszerűtlennek. Ennek ellenére nem csúnyák. A kertek ápoltak. Sok kertészt látok napi szinten. Odafigyelnek erre. Narancs-, citrom- és olívafák díszitik a járdákat, és éppen ezért járhatatlanok (néhol pálmafa is van). Szép helyen lakunk, mi tagadás. Csak a lakás ne lenne ennyire huzatos és ódivatú.