Dilemma

Talán kilépek a könyvklubból. Nem azért, mert nem tartom jónak vagy azért mert én szakszerűen űzöm azt, amit mások amatőr szinten (sem), hanem azért mert vannak bizonyos kultúrális különbségek, amelyeken én nem tudok felülkerekedni, hiába döngölték ezt az agyamba az elmúlt tíz évben. Kezdeném sorrendben:

A könvklub jó kezdemenyézes. Majdhogynem mindegy, hogy mi a kijelölt olvasmány, a lényeg az, hogy összejöjjön a társaság, eszmecseréljen és érezze jól magát. Ez idáig véleményem szerint sikerült.

A könyvklub szívesen fogadd be új tagokat. 

Ebben már nem volnék olyanannyira biztos. Amolyan tipikusan libanoni új-generáció módjára álmosollyal fogadták a jelenlétemet és azóta is "new comer"-nek hívnak, azaz gólyának. A nevem öt betűből áll és nemzetközi. Könnyen megjegyezhető. A gólya csupán egy jelző. Úgy hiszem, hogy ez akár sértő is lehetne rámnézve, de lepereg. Ahogy lepereg az is, hogy nem ismerik Arthur Conan Doyle-t és Agatha Christie-t (köztük a Mrs. Chairman és egy angol szakos, mesterképzését végző diáklány - no comment), de mégis úgy gondolják, hogy a legjobb iskolák itt vannak a térségben. Én csak egy keleti lány vagyok, még hiszek a vasfüggönyben és egyébként is vörös könyveken nőttem fel (és igen, jutott már nekem is a sablonszövegből, hogy biztosan táncolni jöttem ide - lásd a Zászlók, szajhák, partizánok - II. rész c. bejegyzést).

Én is haladok a technikával és van okos telefonom és what's up-om. Tegnap este látom, hogy prüntyög Mrs. Chairmantől (hogy ne csak rosszakat írjak: felvettek a múlt héten a zártkörü levelezőlistájukra - egy lépcsőfokkal feljebb jutottam a libanoni társadalmi ranglistán!). Az üzenetben ez állt: 

- Mindenki elkezdte olvasni az új könyvet?

Eltelik tíz perc es senki nem ír vissza. Nem akarok bunkó lenni, hiszen ezek a kütyük már kimutatják azt, hogy ki olvasta az üzenetet és ki nem. Válaszolok:

- Sziasztok! Igen, már nekikezdtem. Érdekes olvasmány, jónak igérkezik. Sosem olvastam még nigériai szerzőtől semmit.

Eltelik egy újabb negyed óra és ismét prüntyög a telefon.

- Ezúton szeretném figyelmeztetni a gólyákat (csak én vagyok új tag...), hogy what's up-on nem beszéljük meg a könyvek tartalmát!

Hát Te nagyon hülye Mrs. Chairman! Nem Te kérdeztél rá? És mi lényegeset írtam a könyvről? Hogy nigériai a szerző? Anyukám, ott szerepel a borítón! Born in 15 September 1977 in Nigeria. Adichie is from Abba, in Anambra State. Emellet még szerepel az is, hogy ezen regénnyel nyerte el az Orange Broadband díjat. Gondolom, hogyha ezt is hozzáírom, akkor már egyenesen fegyelmit kapok! 

A szerző neve Chimamanda Ngozi Adichie (nagyon szép nő) és a könyv címe angolul Half of a Yellow Sun; a biafrai háborúról szól, azaz a nigériai polgárháborúról (1967-1970). Ha jól tudom, magyar fordításban még nem jelent meg a könyv.

Nem kell sok ahhoz, hogy kihozzanak a sodromból. Elég a bunkóság, a rosszindulat, az igazságtalanság és a kétszínű alamusziság. Sokan mívelik ezen tulajdonságokat mesterien - na ők az ellenségeim. 

Egy pillanatra megállt az agysejtem (az az egyszem) és azon tanakodott, hogy felhúzza magát, vagy sem. Úgy döntött, hogy nem. Nem reagáltam semmit, csak elmondtam Giovinak az esetet, aki szerint hagyjam ott az egészet a fenébe, mert válogatott frusztrált nőkkel van tele a klub (öööö...szólt valamit!). 

Engem már például az is nagyon meglepett, amikor javaslatot kellett tenni, hogy milyen típusú könyvet szeretnénk olvasni. Én hülye azonnal lepergettem magamban a különböző műfajokat és debobtam az örök klasszikust: életrajz / önéletírás. Csúnyán elbuktam mert van, aki azonnal benyögte "something about sex"! 

Erotikus irodalom..., hogy nekem mennyire elegem van ezekből a kamu-tabukból! Jelezném, hogy a mostani könyv is (Half of a Yellow Sun) első tíz oldalán természetesen már találkozunk az önkielégítést végző kisfiúval. És itt tartozom egy vallomással: amikor azt válaszoltam a what's up-on, hogy a könyv érdekesnek igérkezik, akkor füllentettem. Az eddigi olvasottak alapján elmondhatom, hogy ez tipikusan az a könyv, ami nem érdekel és, amit én sose vettem volna meg. De kiolvasom, mert egyrészt nem ismerem a szerzőt, másrészt meg semmit nem tudok a nigériai polgárháborúról. Igaz ugyan az is, hogy magamtól nem is olvasnék a témáról, de ha már ezt a könyvet választották be, akkor uccu neki! (a könyvet a brit társunk kérte olvasásra, mert nemrégiben fogadott örökbe egy fekete kisfiút).

Hát itt tartok most, ez volna a nagy dilemmám: maradjak könyvklubtag vagy sem? Mert voltaképpen itt is az van, ami annyira fáraszt a libanoni társadalomban: a tapintatlanság... és a korlátoltság. Nagynak hiszik magukat, de a végén mégiscsak náluk él a legnagyobb számban a cselédekkel szembeni brutalitás. Valljuk be: vajmi szinten rabszolgatartó társadalom. És nemcsak ők. Az egész térség az.
Kérdem én, mire fel ez a nagy kivagyiság, amikor ilyen elfogadott intézménye van a társadalomnak? Arról nem is beszélve, hogy csak kell nekik vízum ahhoz, hogy elhagyhassák az országot. Mire hordják fenn az orrukat?

Persze, most szörnyűnek írtam le az egész klubot, pedig nem az. Alma, az izlandi, kifejezetten szimpatikus, míg a brit Louist érzékenynek tartom. Érdekes meglátása van az olvasott regényekkel kapcsolatban és meglátszik rajta, hogy három évig tanulta a klasszikus irodalmat. Őt szeretem hallgatni (és nemcsak a csodálatos brit akcentusa miatt). J. barátnőm is üdítő élmény, mert ugyan az amatőri szintnél is gyengébb az irodalmat illetően, a maga egyszerű és szókimondó stílusával egészen szorakoztató. Voltaképpen engem Mrs. Chairman zavar egy kissé a tudálékos stílusával és a barátnője, aki szerint ugye, 13 évesen egy lány már érett a házasságra.

Az eddigi könyvlistával közepesen vagyok elégedett: az első "kötelező" olvasmány botrányos volt és ki sem olvastam (ponyva a köbön), míg Khaled Hosseini kitünő. Szerencsére nem voltam még tag, amikor A szürke ötven árnyalata c. trilógiát olvasták. Ez az a könyv, amit még a kezembe sem vagyok hajlandó venni. Megörültem annak, amikor igen negatív kritikát olvastam róla egy honfitársam blogján.

A könyvklubbal kapcsolatban tehát olyan vagyok, mint a néhai  Európa Kiadó együttes (igen... én azt hallgattam a kilencvenes években mégha egyes számokat akkor írták meg, amikor még ovódás voltam): na most menjek vagy maradjak? (Rendőrlány)

Ezennel a mai bejegyzést befejezem és egyben egy régi-új olvasómnak dedikálom, aki volt olyan kedves, hogy írásban jelezte azt, hogy rendszerességel követi firkáimat! Kedves Sz. G. szóljon Neked az Európa Kiadó youtube válogatása ! (kedvenc számom a Megalázó, durva szerelem volt - illik a A szürke ötven árnyalata c. mosladék könyvhöz)

u.i.: a gymben ma Foci-Laci elfoglalta a spinning bringámat...
___
1, A könyves menyország - irodalmi blog
http://nancykonyvei.blogspot.com/2012/05/eljames-fifty-shades-of-grey.html

2, Európa Kiadó youtube válogatás (erős "altereknek")
http://www.youtube.com/watch?v=5XdZqGBfPxA&list=PL990089F504C863A2

3, Rendőrlány - EK
http://www.youtube.com/watch?v=nh-qvGjOcnA