Friday, June 28, 2013

Modern rabszolgasag keleti modra - II. resz

Az olvasottak nem hagytak nyugodni, es folytattam a kis nyomozasomat. A jol bevallt taktikam a kovetkezo: mindenkivel leallok beszelgetni. Negy es fel honap utan mar kialakult a kis bizalmi korom, amin belul sok mindenrol tudok "fecsegni". Ezuton a ket celszemelyem a hazmester felesege volt (aki kezzel-labbal mutogatta, hogy mikent dobjak ki a lanyokat az ablakbol), es a kedves Monsieur G. baratunk (F.M. jol ismeri). 

Monsieur G.-t egy szonyegboltban ismertuk meg ; az o szobalanya etiop es csak 20 eves. S.-nek van mar egy kisfia, 16 eves kora ota hazas. Ferjerol nem tud semmit (lelepett?), a gyermeket az Edesanyja neveli es remenytelenul szerelmes Samiba, az egyiptomi internet kavezos fiuba (nem azonos az en internet kavezos egyiptomimmal -  megjegyzem, hogy itt kasztrendszer van ervenyben. Az egyiptomiak gyakran internet kavezot "uzemelnek", illetve zoldseg-gyumolcs arusok. A szirek leginkabb szakmunkasok, mig az "alja" (Afrika/Azsia) takarito es cseled. A kozel-keletiek nagyon megkulonboztetik az afriakaiat es az azsiaiakat. Nemigen tisztelik oket. Viszont istenitik az europaiakat, mert ahogy ok mondjak : "tudnak viselkeni es tanultak"). 
Szoval, Monsieur G. es S. 
Legutobb ketszer is jartam naluk. Mindig nagyon kedvesek hozzam; kapok kavet, kicsit csacsogunk es igy tudok meg egy s mast. S-tol, hogy mikent bant vele az elozo Madame es miutan elmegy mosogatni, meghallgatom Monsieur G. verziojat is, ami sok pontban kulonbozik az elozoen elhangzottaktol. 
En, allast nem foglalok, mindenkit meghallgatok es utana irok (nalam abstart ott kezdodik, hogy nem lesz soha bentlakasos segitsegem). 
Szerencsere S.-t sosem bantottak, "csak" eheztettek. Meg is szokott az elozo Madame-tol. Ismerte viszont Monsieur G. elozo szobalanyat (aki meg otole szokott meg), aki leadta neki a drotot, hogy itt van ez az idosebb ur, o rendes, majd befogad. Es igy is lett. 
S. kivitte a kavestalcat a boltbol, atment a konyhaba es mosogat. 
Monsieur G. morzsolja a rozsafuzert (ahogy o mondja: nem vallasi okokbol, hanem mert segitett leszokni a dohanyzasrol).
- Monsieur, miert van az, hogy a lanyok megszoknek? 
- Hat a penz miatt! Mindegyiknek csak az kell. A penz, a penz, a penz. Tobb es tobb, hogy tudjanak mit hazakuldeni.
- De hiszen azt mondta legutobb, hogy az elozo cseledje, Sara szerelmbol szokott...
- Mah! A szerelem! Nana, hogy azert, de utana penzert volt o szerelmes hol ebbe, hol abba! 
- Ertem. 
- No, de Sara tenyleg nagyon szep. Es fantasztikus humora van! (es elovette a fenykepet, hogy megmutassa)
- De nem o volt az, aki nem adott vizet a kanari madaraknak es ezert elpusztultak?
Csend.
Eroteljes morzsolas.
- De igen. (...) Ne fogadjam vissza, mi?
- Ha engem kerdez, nem. Megszokott egyszer, megszokik masodjara is es ismet oda a penze Monsieur G. Nem beszelve a madarakrol, akiket annyira szeret. (a negybol mar csak ketto van)

Idos baratom arrol is meselt, hogy milyen nehezen jutnak el odaig a lanyok, hogy egyaltalan kijuthassanak  Kozel-Keletre, hogy beallhassanak csaladokhoz segiteni. Ezzel-azzal kell lefekudniuk, hogy kapjanak utlevelet, vizumot es vegul, szerzodest. Ennek kovetkezteben, az itteniek szemeben ok mar eleve szajhak. Ahogy mondana a modern europai tarsadalom : stigmatizaltak
Azt is tudom (es ezt valoban megfigyeltem), hogy a service taxiban a szinesboru lanyok sosem fizetnek (ezek az olcsojaratu taxik). Sose ertettem igazan, hogy ez mikent van. Monsieur G. ezt is elmagyarazta : ok maskepp fizetnek. Megadjak a telefonszamukat es majd lerendezik. Igy tortent nemegyszer az, hogy idos baratomnak el kellett kergetnie a ferfiakat a lakas elol, akik Sarara vartak. 

Hogyhogy, hogy nem, S. is megszokott Monsieur G.-tol. Nyolc nap mulva jott csak vissza, igen rossz allapotban, megtorve es egy komoly sebbel a vallan (mint megtudtam, egy masik etiop lany nekitamadt kessel (...)). Az idos szonyegarusnak aranybol van a szive, es termeszetesen visszafogadta. 
S. mondta, hogy harom napja nem evett es ugy falt, mint aki tenyleg ehezett. Nagyon szomoru volt latni ot. Elmeselte, hogy Ritta baratnoje mikent igerte meg neki, hogy ott a "szallason" sokkal jobb elete lesz, rengeteg penzt tud majd keresni es a tobbi, es a tobbi. Egy egyszeru voros ruzzsal be tudta  halozni S-t.
Fiatal kora ellenere S. korant sem hulye. Hamar megertette, hogy a "szallas" nem jo es, hogy Monsieur G.-nal arany elete van. Nagyon sokat sirt. Probaltam ot vigasztalni - vettem neki dinnyet (mert nagyon szereti -az ember nagyon hulyenek erzi magat ilyen helyzetben. Foleg en.). 
- White Madame is good Madame! - fakadt ki.
Ott ult velunk meg egy darabig, megnyugodott sot a vegen mar mosolygott is. Ahogy ulunk ott a szonyegboltban, eloveszem a napi ujsagot (a kepekbol veszek tudomast arrol, hogy mi zajlik az orszagban) es egy ismeros arcot latok az aprohirdeteseknel, a "megszokott cseledek" rovataban : gyanusan hasonlo fenykep ahhoz, amit Monsieur G. mutatott Sararol. 


No comments:

Post a Comment