Eleve közlöm, hogy férfi ne olvassa a mai bejegyzést, hacsak nem fölényes intelligenciával rendelkezik és nem akad fenn a női témákon, mint amilyen a divat, a smink és a kiegészítők (utólagos reklamációt nem fogadok el - leginkább
F.M. barátomra vonatkozik ez).
Amióta munkanélküli vagyok (vagy "munkakerülő" azoknak, akik még az elvtársi időkben élnek) lejjebb adtam egy kissé a külalakot. Vagy csak "stílust" váltottam: kényelmes otthoni viselet, az imádott Reebock edzőcipőm és semmi smink. Nyilván, ha étterembe megyünk vagy, ha barátokkal találkozunk, akkor adok magamra, de már korántsem úgy, mint amidőn dolgoztam.
(bár itt zárójelben megjegyzem, hogy a legnagyobb meglepetésemre "tudományos munkatárs" címen szereplek az néhai egyetemem honlapján - szóval, "annyira" nem is vagyok munkanélküli. És valóban, jelent meg újabb recenzióm, illetve serényen dolgozom a már szinte kész Opus-omon, amit talán még ki is adnak! Ennyit a fényezésről - nem, nem osztogatok majd ingyen példányt, mert tudom, hogy úgysem olvassa el majd senki. Ahogy Édesanyám roppant diplomatikusan fogalmazott annó egy megjelent irodalmi fordításommal kapcsolatban (amire tényleg nagyon büszke vagyok): "nagyon szépen írsz, de semmit nem értettem belőle. Miről is szól az egész?". Hát ennyit erről.)
Írtam már arról, hogy sajnos Bejrútban nincs nagyon tere a sétálási lehetőségnek. Persze, ott a Corniche a tengerpart mentén, meg most a kiépített biciklibérlő "parkoló-szerűség" nem messze tőle, de ezenkívül maradnak a plázák. Hát én is odajárok leginkább. Ott legalább biztosan nem üt el egy autó (ami viszont kifejezetten zavar, az a plaza előtt "állomásozó" kullancs-taxisoffőrök, akiknek meggyőződésük, hogy minden vásárló süket, mert vagy ötször mondják kb. másfél méterről Tőled, hogy "taxi, taxi, taxi". Ha erre nem reagálsz, akkor még közelebb jönnek és ugyanúgy folytatják. Én egyszer vissza is szóltam egynek, hogy "hallom őt, nem vagyok süket!". Természetesen ekkor előadják a sértődöttet és nekik áll feljebb. Így leírva nem tűnik zavarónak, de bizony nagyonis az).
Na szóval, sétáim során néha-néha betévedek egy-egy boltba és rendre nem veszek semmit jó kis európai módra (ezt velem még Helme közölte, a néhai Body Garage edzője, akit P. kirúgott féltékenységből - a "gym" sztorik a kedvenceim! Ott tényleg mindig történik valami!). Nos, hova is térek be? Hát nyilván a helyi "Douglas"-ba, ami ABC shopping Mall név alatt fut (óriási a választék), a H&M-be, a Body Shopba és nagy ritkán az Accesorize-ba, illetve a Vera Modaba. Itt az a szokás, hogy azonnal kullogjon valaki mögötted, hogy bármit tartson Neked vagy vigye a próbafülkébe, vagy csak egyszerűen asszisztáljon. Nekem ez még mindig furcsa és rendszerint mondom, hogy csak nézelődöm, nincs szükségem segítségre, majd ha lesz, akkor szólok. Engem zavar, ha tőlem masfél méterre lógnak. Kifejezetten idegesít.
És most térjünk a lényegre: lévén nem festem már magamat (vagy csak nagyon keveset, ahogy mindigis szoktam), többször megjegyezte a mindenkori eladó, hogy márpedig ezt és ezt a sminket ajánlja nekem, mert bizony karikás a szemem, látszik, hogy "bőven" harminc felett járok (anyád!) és, hogy jót tenne nekem a "pír". Az első ilyen "tanácsadáson" meghökkentem, hogy mégis ezt, hogy a fenébe gondolta az eladó? Akár még fel is jelenthetném. De persze nem itt. Ugyanis, ő tényleg jót akart nekem. Ott, abban a pillanatban, ahogy ránéztem az eladóra, majdnem kibuggyant belőlem, hogy "hát semmi esetre sem akarok úgy kinézni, mint Te!" - nekem úgy tűnt, mintha máz borítaná az arcát. Akkor inkább karikás szemmel járok az utcán, sőt még táblát is akasztok a nyakamba, hogy "bőven elmúltam harminc".
Lévén azóta ez többször előfordult velem, úgy döntöttem, hogy utánajárok annak, hogy mégis itt, Libanonban és általában a Közel-Keleten mégis mit tartanak "női szépségnek". Előre szólok: ellentmondásos.
Mindenfelé böngésztem és a leggyakoribb szépségtanácsadás a "plaszitkai műtét" (erről is írtam már). Ezután következik (jóval kisebb arányban) az, hogy "használj krémet, ne dohányozz és igyál sok vizet". Megfigyeltem azt az elmúlt egy évben, hogy valóban korántsincs olyan választék a krémeket, a szappanokat, tusfürdőket illetően, mint otthon. Sminkből viszont annál inkább! Na, az itteni készletet még Ali Baba is megirigyelné, mert az ő kincses barlangja smafu ehhez képest!
Tehát, rule n°1: sminkelj (ha már túl vagy a műtéten)
Ezután, nagyon általános, hogy komolyan szőrtelenítenek. Hogy mit és mennyire, azt nem tudom pontosan, de én magam láttam, hogy a manikűrösnél cérnával (!) pödrik le a láb-, kar-, kéz- (ujjak), valamint arcszörzetet. Én is kipróbáltam egy kis karterületen... hát nem kellemes (és itt nem részletezem, hogy komoly vitámba került az, hogy nehogy leszedjék a karomon a szőrt! Szerintük csúnya, én szerintem meg jó így a szőke majomszőr!). A közel-keleti (általánosan arabnak vélt) gyanta közismert: a
halawa-t csak meg kell melegíteni és már használható is. Fillérekbe kerül, tényleg kiválóan leszed mindent, de... már alig használják. Legalábbis itt nekem ezt mondták. Már csak a "nyugati" patronos gyantát használják, mert sokkal egyszerűbb és tisztább (azaz, nem ragad mindenütt). Én vettem halawat, meg is vagyok vele, de tényleg macerás.
Nem gonoszságból, de tényleg szőrösek az arab nők abstart (és ezt megfigyeltem általánosan a mediterrán övezetben). Persze, én is az vagyok, meg minden nő az (főleg a korral és a terhességgel... oh, yeah!), de szerencsére szőke szőrszállal születtem. Szóval, nem véletlen, hogy nagyonis adnak a szőrtelenítésre, mert az bizony "nem szekszi", ahogy néhai kedves barátom mondaná (nem múlik el úgy nap, hogy nem gondolok Rá - és gyakran hangosan felnevetek, mert eszembejutnak kedves emlékek).
rule n°2: szőrteleníts
Megfigyeltem azt is, hogy szinte mindenütt kapni fehérítőkrémet. Fene tudja, hogy milyen ártóanyaggal van az tele, de mindenesetre sokan kenik magukra. Na most, az orrműtét, a mellnagyobbítás és a bőrfehérítés engem mind arra következtett, hogy az arab szépségideál leginkább az, hogy úgy nézzenek ki, mint az európaiak vagy az amerikaiak (akikre irigyek valahol, de ugyanakkor meg is vetik őket egy kicsit - mármint a nők). Csakhogy az erurópai nő számára a szépség a "kevesebb, néha több" elven működik. Konkrétan egy francia női magazinban olvastam, hogy a nők többsége irtózik a "maszk" effektustól, ezért a "természetes" sminket szereti. Csakugyan. Ehhez a táborhoz tartozom én is. Nem véletlen, hogy sorra dobják piacra a különböző BB krémet, illetve most már CC krémet (hasonló alapon, mint a BB). Ez utóbbira itt vadászni kell. Viszont alapozók, púderek, fedőkrémet tömkelege a polcokon.
Ahogy böngészem "A" bejrúti szépségmagazint, unottan veszem észre, hogy a szépségtanácsadás csupa olyanból áll, hogy "smink, körömlakk, hajkorona" (megfelelő arctisztításról nem olvastam sehol idáig).
A hajukra rendkívül adnak az arab nők és tény, ami tény: gyönyörű sörénnyel rendelkezik a többségük. Leginkább olajjal ápolják (argánolaj, olívaolaj), valamint azzal, hogy hetente (!) járnak el a fodrászhoz. A fodrász szigorúan férfi mesterség - legalábbis itt, Libanonban. A rövid női haj nem dívik. Többségüknek hosszú, derékigérő sötét, göndör hajuk van, amit szerintem minden halandó fehérbőrű megirigyelhetne.
Persze, sokat használják itt is a hajvasalót és egyesek megdöbbentek azon, hogy nekem nincs, "mert minden magára valamit adó nőnek van" (nesze Neked! A szem alatti karikák után ezt is megkaptam).
Szinte elképzelhetetlen, hogy egy libanoni nő zilált vagy egyszerűen összefogott hajjal lépjen ki az utcára! Erre, akárcsak az öltözködésükre és a sminkükre is nagyon adnak.
rule n°3: hajviselet
És végül, a tökéletesen ápolt kezek. Ahogy a fodrászhoz, úgy a manikűröshöz is dívik hetente eljárni (ahol egyben a kéz-, és karszörzetet is leveszik egyszerre, ugyebár). Én ismerek olyat, akinek a bejárónője (cselédje) egyben manikűrös is, valamint okleveles masszőr. Sok fülöp-szigeti dolgozik itt Bejrútban (Libanonban), akik nemcsak takarítanak, hanem más, szépségápolással kapcsolatos szolgáltatást is vállalnak. Őrájuk nagy a kereslet és rendszerint sokkal jobban megfizetik az afrikai cselédeknél (havi bérük akár a 800 dollárt is elérheti). Én ugyan nem éltem az ismerősünk cselédjének felajánlott manikűr lehetőségével, lévén rágom a körmöm (FÚJ - de nem bírok róla leszokni), de általános viszolyt keltettem is a rövid körmeimmel (amiről nem lehet megmondani egyébként, hogy rágom csakhogy nagyon rövidek).
rule n°4: manikűr
Nagyon másvilág ez az én megszokott legkörömhöz képest. Nem bánom (már), mert kezdem egyre jobban megismerni és valamelyest megszokni, de azért... Istenem, köszönöm, hogy Európában születtem!
A helyi szépségideáltól én nagyjábból fényévre tartózkodom, de már volt, aki megsúgta, hogy bizony azért szemetek a nők az európaiakkal szemben (és valóban ezt bizony tapasztalom!), mert irigyek a "természetesn eleganciánkra". Hát én ezt nem értem.
Miként lennék elegáns edzőruhában? Illetve, ha nem sminkelem magam és karikás a szemem, akkor mire irigyek? Hiszen számukra ez megvetendő. Csupa-csupa ellentmondás. Egy dolog azonban biztos: a szociális jómodorra irigyek lehetnének, mert én egy év után sem szokom meg azt, hogy nem bírnak sorbanállni az emberek!
No, veszem is a Reebock cipőmet, mert el kell battyogjak a sarki gyógyszertárba... rendezetlen hajjal (azaz kontybaszorított) és sminkeletlen arccal .
-
1, Női arab blog (angolul):
http://www.girlfromarabia.com/2013/03/beauty-secrets-of-arabian-women.html
2, "A" bejrúti szépség magazin (angolul és franciául):
http://en.bellebeirut.com/
3, szépségtippek a világ tájáról, de leginkább a Közel-Keletről (angolul):
http://www.ehow.com/way_5515883_arab-beauty-tips.html
"Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevű egyiptomi szolgálója.
