Horror a tukorben

Ismet eljott a szombat es mara ugy dontottunk Giovannival, hogy meglatogatjuk a St-Joseph Prehistorical Museum-ot, azaz az oskorral foglalkozo torteneti muzeumot. A muzeum kilenctol haromig tart nyitva. Bosszankodtam ugyan, de nem lepodtem meg azon, hogy hiaba ertunk oda kettore, zarva volt. Talan ki sem nyitott ma. Hogy miert nem lepodtem ezen meg? Hat azert, mert ez itt teljesen normalis. Meg az elso napokban, amikor kikoltoztunk, irtam egy kedves baratomnak levelben, hogy a varos kaotikus. Ezt komolyan irtam. Nemcsak az epiteszetet nezve (ami nem is blamalhato, hiszem folyamatos haboruk es viszalyok szinhelye volt Bejrut az elmult harminc evben), hanem egeszeben : a kozlekedes, a szabalyok (be nem tartasa), az iranyzatok, a nyelv... 

Am ebben a kaoszban van valami "kiszamithatosag". Es ez nem mas mint az, hogy tudjuk, hogy nincs mihez tartsuk magunkat. Behajtani tilos ? Siman behajt az auto. Szembejon a motoros a forgalommal ? Mi sem termeszetesebb. Ehhez mind hozza kell szokni. 

Leven nem jutottunk kulturahoz ma, ugy dontottunk, hogy folytatjuk utunkat Gemmayze negyed fele, ahol van egy privat nyelviskola, amit egy csalad uzemel. Van ott meg kavezo, ami szinten a csalad tulajdona. Helyes kis komplexum. Szerdankent quizz-night van es a nyertes egy helyi termesu pezsgo boldog tulajdonosa lehet. 

Szeretnek valamelyest megtanulni arabul, hogy legyen valami alapom (regi almom, am nem amitom magam azzal, hogy megy is majd nekem ez a nyelv). Tovabba, ez a minimum, amit megtehetek itt, mind idegen. Ugy erzem, hogy ez az a fajta tisztelet, amit meg kell adjak az orszagnak. Sajnos, ez a tervem nem olyan egyszeruen alakul, ahogy szeretnem, mert ugy tunik, hogy igen korlatozott szamban akarnak itt kulfodiek arabul tanulni es raadasul itt leginkabb a helyi dialektust okitjak es nem a klasszikus arabot. Na most en a kettot szeretnem (irasban a klasszikust es szoban a helyit). Nem megyek bele a reszletekbe, hogy idaig milyen szerencsetlen probalkozasaim voltak a nyelvtanulas lehetosegevel kapcsolatban, eleg annyi, hogy ismet nem talaltunk ra erre a magan nyelviskolara. Helyi baratokkal/kollegakkal mar ketszer voltunk (este) egy kis italra, de mi, magunktol, egyszeruen keptelenek vagyunk rabukkani. Ott korozunk korulette mint valami sas a predajara, de mindig kicsuszik a kezunkbol. 

Hozza kell tegyem, hogy nem konnyiti meg a tajekozodasunkat a varos sikatoros utcainak kaotikussaga. Fel oras korbe-korbejaras utan ugy dontottem, hogy feladom es inkabb bekukkantok a Victoria's Secret boltba. 

(szeles vigyor)

Minden felaron volt.

Ki is neztem magamnak negy furdoruhat, hogy majd felprobalom oket es a hozzam legjobban illovel meg is ajandekozom magam (info: itt mar javaban 30 fok van). 

A furdoruha nagyon szep volt. Ketreszes fekete, a felso resze haromszog alaku, szivacsos. Hosszabban kek/feher/ezust csikokkal, nyakbakotos. No! mondom magamban, ebben aztan a plazs femme fatale-ja leszek! Szepen felvonulok az emeletre, a probafulkebe es felprobalom a furdoruha felsoreszet.

Horror a tukorben.

Egyszeruen remesen all rajtam! A vigyor gyorsan atmalt lekonyulo grimassza. Hat ezert jarok en mindennap tornazni? Olyan szep uszogumim lett, hogy csoda! Oda az en 23-25 eves alkatom... Isten hozott a 33 evesek vilagaba! 

Megszegyenultem levedlettem a csodaszep furdoruhat, undorral vetettem pillantast a modellre, aki szerepel a dobozon es szepen visszaadtam az eladonak, aki meg mit sem tudott a csalodottsagomrol es csupa kedvessegbol rakerdezett : 

- Sexy, huh ? 

Hat, nem is tudja, hogy mennyire... 

De nem tavoztam ures kezzel : vettem magamnak egy foldig ero kek ruhat, ami szepen apol es eltakar!