Bejrútba is beköszöntött az ősz. Ma. Nekem az ősz a kedvenc évszakom, bár európai módra. Ilyenkor szeretem igazán reggel a teraszomon a kávémat meginni Fülöpömmel, a derék kandúrkámmal, amíg a pilisi dombokon pihentetjük ébredező tekintetünket (ilyenkor nem is tudom, hogy melyikünk ébredezik igazán: Fülöpke vagy én?).
Zorka, a németjuhászom már ezerrel csóválja a farkát, hogy mindjárt megyünk sétálni, míg Maju, a boxerem "mozizik" befelé és nem érti, hogy Fülöp miért lehet a kisteraszon, míg ők nem. Ez sajnos kiváltság kérdése. Fülöp "megtűr" a teraszon. Viszont ő nem borítja ki a kávémat. Zorkáék első dolga az lenne, hogy megkettőzött erővel nekemugranak (kavé kiborul) és követelik a simogatást (Zorka az ölembe is ugrik... a 35 kilójával)... meghaltam.
Libanonban állítólag négy évszak van. Szerintem csak kettő: a nagyon meleg és a lagymatag ősz (amit itt még "tél"-nek is hívnak). Igaz, hogy novembertől áprilisig lehet sielni a hegyen, de csakis ott. Én havat a városban nem láttam és nem is fogok, lévén télen is cirka 20 fok van.
Imádnak azzal büszkélkedni, hogy bizony egy napon belül lehet sielni és utána meg napozni a tengerparton! Elméletben lehetne is, csakhogy mi ezt kiszámoltuk S. haverunkkal, hogy matematikailag képtelenség; hacsak nem reggel hatkor indul el az ember otthonról, megérkezik a Mount Lebanonhoz, siel egy félórát és ezekután gyorsan visszavezet a tengerparthoz. A képtelenség ugyanis abban rejlik, hogy itt mindig dugó van (és ez egy másik kedvenc közhelyük "too much traffic you know... craaaazzy!" - túl nagy az autós forgalom, tudod... őrültség!!").
Hogy miért van mindig forgalom, az csakis és kizárólag maguknak köszönhetik. Itt nincsen kresz. Semmilyen szinten. Vagyis,... pontosítok. Három alapvető szabály létezik:
1, előre nézz és vezess
2, dudálj!
3, lehetőleg ne üss el senkit
Ha azt hiszitek, hogy a lámpáknak van jelentősége, akkor nagyon tévedtek. Szerintem csupán dísztárgyak, ahogy a felfestett (ám már teljesen elkopott) gyalogosátkelőhely is. Behajtani tilos? Ah, ugyan! Ne szórakozzunk már. És amikor egymással szemben találkozik egy-egy jármű a szűk (amúgy egyirányú utcában), akkor azon nyomban bevág a 2. számú szabály.
Elkezdenek ormotlanul dudálni és, hatalmas csinadratta közepette (kiabálás, anyázás, stb...) valahogy csak megoldódik. Az egyik rückwerzel, félreáll és amikor elhalad mellette a szembejövő (aki idáig tajtékzott a dühtől), közli, hogy "shukran, habib" (köszönöm, drága). És megoldódott.
Így most egészen viccesnek tűnhet, de higyjétek el, hogy napi szinten ez már nagyon fárasztó.
A magam részéről a motorosokat utálom leginkább. A kis nyomorult motorinójukkal. Ők az igazi életveszély. Nekik tényleg semmi nem jelent akadályt. És mivel ősrégi "másodkezű" vespaval nyomják - csak mert a magyarban nem létezik az "ötödkezű" kifejezés - és még így is jóindulatú voltam - dobhártyát széthasító ékszíj problémával küzdenek. Borzalmas.
Én most nyáron jöttem rá arra, hogy Budapest mennyire halk város. Többek közt erről is beszélgettünk egy nagyon kedves magyar társam belga élettársával (nagyjábból egyazon véleményen vagyunk Libanont illetően).
No de, eleget fecséreltem a közlekedésről.
A Mount Lebanon hegyláncolat az én fantáziámat nagyon izgatja. Már jártam a déli csúcsán, Zahlénál (Bekaa völgye), de engem az északi része érdekel. No meg Baalbeck (remélem, hogy oda eljutok még az elkövetkezendő másfél éven belül. A gondot most az jelenti, hogy a Hezbollahnak van az arra vezető úton több ellenőrző pontja).
Tehát engem az északi oldal érdekel. A szír határ. Szeretnék visszatérni oda, ahol rövid ideig is, de gyermekkoromban éltem. Kezdenem a tavakkal (Quattineh tava - a képen jobb oldalon), megnézném Homs városát (ami maradt belőle...), onnét É-Nyugatnak fordulok és meg sem állok Qal'at Salah El-Din-ig, a keresztesek váráig (Crac des Chevaliers).
Nekem oda el kell mennem.
Soha, soha nem hittem volna, hogy egyszercsak, a gyarló kis életemben csupán 60 km-re leszek attól a vártól, amiről csak álmodni mertem. Persze, ezt az érti meg igazán, aki a zsigereiben is a történelemnek él.
Krak annyit jelent, hogy erőd. Tehát szószerint a "Keresztesek erődje". Csak valamiért a magyarban is a francia megfelelőjét használjuk. A vár az UNESCO védelme alatt áll.
Az erődött eredetileg egy emír építette még a X. század elején, amit a keresztesek egyszerűen elfoglaltak 1110-ben. Ugye, az első keresztes hadjáratról beszélünk. Voltaképpen már 1099-ben elfoglalta a várat Raymond de Saint-Gilles (~1042-1105), Toulouse grófja (másnéven IV. Raymund), de 1110-ben vált végérvenyesen a kereszteseké (addigra már visszaverték a kurdokat is, meg az emírt is). Raymund szépen be is rendezte az erődött, és megerősítette frank katonákkal. Mindemellett, magát kikáltotta Tripoli grófjává a már meglévő címei mellé.
IV. Raymundot követi tripoli (vagy még "tripoliszi") grófságában II. Raymund* (1120-1152 - a felesége mérgezte volna meg... deadly woman!). És ő adta át a várat 1142-ben a máltai lovagrendnek (Hospitaliers franciául). Találkozhattok még más elnevezésükkel is, mint pl. a johanniták, jeruzsálemi, rodoszi és máltai Szent János szuverén ispotályos rend vagy még Szent János rend).
A vár majd a XIII. század második felében esik el, 1271-ben. A rendet a szultán seregei megkímélik és a megmaradt lovagok, a nagy mesterrel együtt visszautazik Franciaországba.
Nem sokáig marad fenn a rend, hiszen bizonyára tudjátok, hogy 1307-ben Szép Fülöp (nem szeretem őt! és nem, az én kandúrkám nem ezután kapta a nevét!) letartoztatja Jacques de Molay-t, a rend utolsó nagy mesterét, koholt vádak alapján.
Többszöri és kegyetlen kínzásoknak teszik ki a templomosokat, sokuk bele is pusztul. A nagy mestert eleven égetik el 1314-ben több tárásával együtt.
Halála előtt, az égő fáklyán, elátkozta a királyt és bíráit. Az átok be is következett.
Javaslom mindenkinek Maurice Druon, Az elátkozott királyok c. klasszikus regényét (utáltam benne a fokhagymától bűzölgő Artois grófját...!).
Ez (is) a szépirodalom egyik mesteralkotása!
Bonne lecture!
(azaz, kellemes olvasást! - én most megkávézom)
---
*a két Raymund távoli rokonsági kapcsolatban állt.
No comments:
Post a Comment