New Indo-Lanka Restaurant

New Indo-Lanka Restaurant - Bourj-el Hamoudban

A heten felhivtam oreg cimboramat, Monsieur G-t. Hogy mennyire megorult nekem, azt nem tudom
szavakban leirni. A naptaraba felirta az augusztus 27-i datumhoz, hogy "Marta - back". Az igazsag az, hogy mar 22-en "back" voltam, de nem kell mindenrol tudnia, hiszen epp eleg dolgom akadt igy is, amit rendeznem kellett azon a hetvegen. 

Megbeszeltuk, hogy masnap atugrom hozza es elmegyunk egyutt ebedelni a kozeli indiai etterembe. Na most, a kozel fogalma szubjektiv. A jelenlegi helyzetre valo tekinkettel, nem tanacsos nagyon kimozdulni a keruletembol. A legjobb lenne a fovaroson kivul lenni, de nekunk erre nincs modunk. Sokan felvonultak a hegyekbe, a masodik otthonukba, hogy ott veszeljek at a mostani bizonytalan helyzetet. Ezt kivaloan peldazza azon teny, hogy fel ev alatt meg sosem talalkoztam a lakas tulajdonosaval, csak telefonon beszelunk. Mindent a hugaval inteztet el, akivel igen joban vagyok (Nadia - Edesanyam lehetne korban). Es Nadia az, aki "bemutatott" Monsieur G-nek. 

Tortent az meg juniusban, hogy F.M. es Zs. barataimmal nekivagtunk szonyegeket nezni es esetleg vasarolni. Felhivtam Nadiat, aki megadta Monsieur G. cimet (bar tudjuk, hogy itt ilyen fogalom nincs, hogy "lakcim" - Ahogy lejossz a Place Sassine-tol, jobbra fordulsz, mesz egyenest es a pekseggel szemben lesz egy kis utca. Azon befordulsz es a lottozo mogott van az uzlet - (...) Igy kozlekedj Bejrutban). 

Es igy ismerkedtunk meg tehat az oreg cimbivel.

Ahogy mentem a jol ismert kis uzletbe, lattam a szeles mosolyat a vitrin mogul es a szokasos ket kis kaves cseszet, ami mindig var akarhanyszor megyek hozza. A backgammon jatek a foldon hever mellette (Because you know, I like playing tric-trac! - es nagyot hahotazik hozza. Igen, a backgammon a kedvenc jateka), a szonyegek felgongyolten fekszenek a sarokban es o, Monsieur G. ul a kis rogyoga szeken a tomerdek csillarjai alatt. 

Megkaveztunk es megbeszeltuk az elet nagy dolgait. Hogy S. vegleg megszokott tole, de most van egy uj kislany, szinten etiop es jobb, mint a sziriai, aki S. utan volt valamivel. Ugyanis tortent az, hogy a szir lany egy nap bejott Monsieur G.-hez es ellopta az uj kislany mobiltelefonjat. Hatalmas vita kerekedett belole - a szir lany nem johet tobbe, meg latogatoba sem.  

Megtudtam azt is, hogy S. nagyon kedvelt engem ("jo fehernek" tartott) es titokban beleszerelmesedett F.M. baratomba (jaj, de meglepodtem...!).
-Ehes vagyok!
Rendben Monsieur G., induljunk.
Beultunk a szaz eves autojaba, amiben minden talalhato csak epp biztonsagi ov nincs.
-What for?
Minek az? Itt nagyon kevesen hasznaljak. Es a kevesek nagy szazaleka kulfoldibol tevodik ossze. En, ahogy tudom, igyekeszem magam kore tekerni azt, ami valaha a biztonsagi ov volt - keves sikerrel.

A Chef - nagyon kedves volt, kar, hogy a kepen nem mosolyog

Megerkezunk a jol ismert negyedbe es megallunk egy indiai kifozde elott, ami annyira rosszul nez ki mar kivulrol is, hogy en kozlom : ide be nem teszem a labam. Maga az ormeny-negyed sem semmi, de ez, az osszkep ellenere is borzaszto allagu.
Megyunk tovabb.
Nem messze ettol a borzadalytol letezik egy masik "etterem". Egy apro, indiai fuszereket arulo kisbolt felett talalhato a New Indo-Lanka Restaurant.
Az otthoni viszonylatokban ez a kifozde meg ilyen neven sem futhatna, nemhogy "etterem" alatt! Ha csillaggal kellene minositenem, akkor valahol a minusz 1 es 3 kozott lenne. Amugy, a maga egyszerusegeben es kornyezeteben tiszta volt, a kiszolgalas rendkivul gyors es kedves. Nem en vagyok az elso feher ember, aki arra jar (bar nem vagyunk valami sokan, mert nagy megtiszteltetesnek vettek, hogy ott etkeztem es szoszerint korbeugraltak) ; felkeszultek az ilyen esetekre, mint amilyen en vagyok : kaptam muanyag evoeszkozt. Mert ott kerem, kezzel esznek. Es van, hogy kozos tanyerbol.
Egy-ket kepet keszitettem a helyrol - termszetesen elozetes engedellyel -, aminek szinten nagyon orultek. Elmagyaraztam a sefnek, hogy a blogomnak keszul, amit magyarul irok es szeretnem bemutatni a libanoni eletemet. Vegig nagyon kedvesek es udvariasak voltak, bar a fenykep ezt nem tukrozi. Amikor megkertem, hogy mosolyogjon a kepen, kozolte, hogy "ez komoly dolog, nem mosoly targya". Akkor jo. Oket meg nem fecskendeztek be a "cheeeeeese", amerikai poseur-szerummal.

Monsieur G. 

Fogalmam sincs, hogy mit ettem, de finom volt. Annyit tudok, hogy csirket kertunk ki es remelem, hogy tenyleg azt ettem. Az allaga alapjan vagy nagyon szegeny csirke volt vagy miniatur, mert a csontozata igen apro es idegen volt szamomra. Barmi is volt az, nem lettem rosszul tole es talan jobb az, ha nem tudom meg, hogy mit is ettem valojaban.
A martogatos szoszok es a kenyer egyszeruen menyei volt! A palacsintaszeru kenyer is nagyon izletes volt es nekem leginkabb az erosnek mondott szosz izlett, amit oreg cimboram nem tudott megenni (a csiga alaku kenyer mellet kerek talban - bal felso a kepen). A rantott palacsintat meg se kostoltam, ahogy a ket pufit a tanyerom mellett. Nekem tulzottan sok volt az etel mennyisege, de sebaj! Oreg cimbi hazavitte, hogy majd azt vacsorazza az etiop lannyal.

Szeretnem majd egyszer Giovit is elvinni, bar nem tudom, hogy szamara mennyire tetszik majd a hely. Eleg extrem, be kell ismerni. Foleg egy olyannak, akinek a csaladja egy kivalo etterem tulajdonosa (oh...! ott ettem a legeslegfinomabb nyers halat az eddigi 33 evem alatt!). Most nincs is itthon: elment halat enni szamos olaszajku kollegaival egy kulvarosi, tengerparti etterembe. Nem gyozom elegszer mondani, hogy az etelek minosege Libanonban kituno! Ket ilyen bon vivant, mint Giovanni es en kivaltkepp ertekeljuk ezt!
En most nem tartottam a pizzaiolo tarsasaggal, mert hamarosan jon ertem J. baratnom, akinek segitek ertekesitenie a kezzel keszitett portekait egy kirakodo vasaron. Talan meg onnet is jelentkezem irasban... ;)